A hanyag tartás és a gerincferdülés nem ugyanaz, de előbbinek akár a következménye is lehet az utóbbi.
Gyura Réka gyógytornászt Virág Henrietta kérdezte a problémáról.
• Húzd ki magad! Tartsd magad egyenesen! Sok szülő száját hagyják el nap, mint nap ezek a mondatok. Mikor kell aggódni?
A gerincferdülés és a hanyag tartás nem ugyanaz, de a tartáshiba lehet előkapuja későbbi problémáknak. Gerincferdülésről akkor beszélünk, ha a gerinc S alakú görbülete megváltozik, oldalirányban torzul, vagy szemben tér el az anatómiai helyzetétől. Az oldalirányú változás szemmel könnyebben látható, de mindkét esetben röntgenkép szükséges a diagnózis felállításához. Néhány intő jelet azonban külsőleg is észlelhetünk: ha háttal áll a gyermek, kezét kényelmesen leengedi, akkor mindkét oldalon a teste és a karja egy-egy háromszöget zár be. Problémára utalhat, ha a két háromszög nem egyforma. Az is eltérésre enged következtetni, ha a vállak nem egy magasságban helyezkednek el, ha előre hajol, és mi nem tudjuk egyenesen végigkövetni kezünkkel a gerinc vonalát. És igen, az is intő jel lehet, ha mindig rá kell szólni, hogy húzza ki magát, illetve ha fájdalomra panaszkodik. Ahogy nő a gyermek, ezeket figyelemmel kell kísérni.
• A hanyag tartás mögött leggyakrabban mi áll? Párban állítható ez bizonyos életkori sajátosságokkal? Milyen hatással van erre a problémára ma az okoseszközök használata?
Egyik legfőbb ok szokott lenni, hogy a gyermek hirtelen nő, és az agya nem követi le ezt a testsémaváltozást. A kényelmes, megszokott szemmagasságot még mindig ott akarja tartani, ahol eddig volt, és ennek érdekében a hátával görbíteni fog. Sokszor csak arra kell figyelnünk, hogy elegendő és megfelelő tartásjavító feladatokat végezzen a gyermek. Ha például tíz centiméterrel magasabb lett, akkor ne kényszerítse bele a fejét abba a magasságba, mint amibe előtte volt, hanem emelje feljebb a tekintetét, és akkor már a tartása javulni is fog. Természetesen nem segítenek ebben az okoseszközök sem. Sokszor kell megoldani úgy a helyzetet, hogy nem kiiktatjuk a probléma forrását, hanem átalakítjuk olyanná, hogy az akár haszonnal is járhasson. Például, ha a számítógépes játék közben a hanyag testtartással küzdő gyermeket labdára ültetem, és megkérem, hogy egy kisméretű labdát szorítson be az álla alá, akkor máris nem előre dőlve, hanem fejét behúzva, felemelve, egyenesen fogja magát tartani. Ilyen és hasonló apró dolgok bevezetésével lehet hosszú távon eredményt elérni. Fontos, hogy életvitel-szerűen vezessünk be olyan tevékenységeket a gyermek életébe, amik javítják azt a hibát, amit a rossz tartás okozott. Szükség lehet a rendszeres gyógytornára, melyet mindig egyénre kell szabni, mert ami az egyik esetben beválik, az nem biztos, hogy mindenkinél alkalmazható.
• Az, hogy ezek hosszú távon működjenek kitartást, odafigyelést igényelnek. Hogyan segíthető ebben a gyerek?
Nálam az első néhány gyógytornaalkalmon mindig a motivációs pont megtalálása a fő cél. Döntse el maga a gyermek, hogy miért is fog tornázni. Fontos, hogy magáért. A motiváció belülről jön, én csak inspirálni tudom azt. Ha sikerült megnyernem a gyermeket, és például azért fog tornázni, hogy szépen álljanak rajta a ruhák, akkor biztosan elszántan fogja végezni a gyakorlatokat. Az hosszútávon sosem járható út, hacsak azért csinálja, mert azt mondta anya meg a gyógytornász. Akkor egy idő után el fog fáradni, és nem fogja végigvinni a terápiát.
• És ha tartáshibánál nagyobb a baj?
A gerincferdülés oka lehet ugyan a hosszútávon korrigálatlan, helytelen testtartás, de állhat a hátterében túlzásba vitt egyoldalú sporttevékenység vagy akár egy baleseti sérülés is. A rá való hajlam lehet örökletes, a gerincferdüléssel járó problémák jó része veleszületett. Előfordulhat, hogy nem is találnak háttérben különösebb okot, egyszerűen csak a röntgenen látszik az elváltozás. Ahogy maga a gerincferdülés betegsége nagyon összetett és sokrétű, úgy a terápiára sincsenek egyértelmű, mindenkinél jól bevált receptek. A megfelelő gyermek-ortopédszakorvosi diagnózisra, folyamatos felülvizsgálatra azonban mindig szükség van. Minél kisebb korban kezdődik a baj, annál nagyobb lehet, mert annál több ideje van romlani, de természetesen javulni is. Az, hogy kinél milyen eredményeket tudunk elérni a gyógytornával, az egyénileg változó. Az esetek többségében azonban nagy összhanggal (orvos, gyógytornász, szülő és gyermek) kezelhető, jó eredményeket lehet elérni. Igyekezni kell a terápia mellett kitartani. Vannak olyan intézmények, ahol nagyon jó programokat ajánlanak, az érintettek számára. Komplex ellátásban részesülhetnek, táborokat, pszichológiai felkészítést adnak a gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Ha fűzőre van szüksége a gyermeknek, nagyon fontos, hogy ne utálja meg, és az iskolában is el tudja fogadtatni. Ehhez szükség lehet az osztályfőnököt is bevonni, hiszen azt, a kívánt eredmény elérése érdekében, 0-23-ban használni kell, csak a fürdés idejére vehető le. Szerencsés, ha olyan szakemberekkel találkoznak a szülők, akitől tudnak nyugodtan kérdezni, legyen az orvos, gyógytornász vagy fűzőkészítő. A szülők, ha a megfelelő válaszokat megkapják kérdéseikre, kellően tudják az egész terápiát támogatni. A gyermeknek is az a legfontosabb, hogy a javulás érdekében mindenki ugyanazt képviselje. Természetesen az ő igényeit is figyelembe véve, őt is partnerként kell ebben kezelni.
• Sokat vitatott dolog az iskolatáska súlya. Az elsős nebulók családtagjai gyakran meglepődnek, mit is kellene annak a kicsi gyereknek elbírnia.
Törvényrendeletben van, hogy a gyermek a testsúlyának tíz százalékánál többet nem cipelhet. Ezt figyelembe véve kellene kialakítani az órarendjét, a hordozandó könyveket. Ami sajnos képtelenség, így hát a megfelelő táskát és módszereket kell megtalálni: be kell állítani a táska pántját, hogy az ne lógjon le, hanem feküdjön fel a gyermek hátára. Én a kisiskolás gyermekeimét viszem a mai napig. Nem tartom jónak, ha hurcolják, hiszen ez olyan terhelés, melyet a természet nem szabott még ennyi idős korra a hátra. A kerekes táska annál jobb ötlet, minthogy egy kicsi, törékeny gyermek cipekedjen. A túrahátizsákokat azért szeretem, mert elől a medencénél be lehet csatolni egy pántot, ami a csípőre és az alsó végtagokra is elosztja a táska terhét. Persze a nehéz iskolatáska cipelése nem jó, de önmagában gerincferdülést még nem okoz.
Fontos, hogyha a szülőnek, gyermekeknek kétségeik vannak, nyugodtan fordulhassanak megfelelően képzett szakemberekhez (orvos, gyógytornász), mert minél hamarabb látótérbe kerül a probléma, annál nagyobb esély van a hatékonyabb terápia alkalmazására.