FERENCVAGYOK – fütyülök a világgal

„Igazából Ferenc vagyok, ez a legegyszerűbb” – mondja magáról Kőhalmi Ferenc, művész, amikor a szakmájáról kérdezzük. Mára a bűvészkedés és a zene csak eszköz számára, amit színpadra visz. Valójában önmagát adja.

Az előadóval, aki (nem keveset) bűvészkedik is, Virág Henrietta beszélgetett.

• Színpadi karriered kezdetére még egyértelműen kijelenthetjük, hogy a bűvészkedésről szólt. Miként találtad meg, vagy miként talált meg téged az illúzió?
Tízéves lehettem, amikor ültem a kádban, és apukám a bátyámmal együtt mutatott egy gondolatolvasós kártyatrükköt. Fogalmam sem volt, hogy hogyan csinálták. Miután elmagyarázták, még jobban tetszett. Sok könyv volt otthon, köztük Rodolfo is. Ezután bújtam, tanultam belőle a fortélyokat. Én lettem az, aki a sulis táborokban trükközött a többieknek, a vonaton a kupéban utazóknak, a lakótelepen a srácoknak és a szomszédoknak. Budapesten rátaláltunk a Figaro Bűvészboltra, majd a boltnak köszönhetően Sugár Péter és Molnár Gergely tanáraimra, akik később versenyre is vittek magukkal. Az első színpadi fellépésem is egy nemzetközi bűvészversenyen esett meg Prágában.

• Rodolfo, polgári nevén Gács Rezső könyveivel, játékával a századvégi gyerekek nagy része találkozott. Sokan ki is próbáltak belőle jó néhány trükköt, mégsem lett belőlük bűvész. Ahhoz kellett még valami, ami megfogjon és magával ragadjon ebbe a világba téged.
Az az érzés, hogy utol akarnak érni, és nem is egyféleképpen, hanem mindenki máshogy. Érzékeny gyerekként kitapogattam, hogy ki hogyan szeretné ezt, csibészkedtem hozzá a hangsúlyommal, a saját ritmusommal. Ezt szerettem meg a bűvészkedésben. Nem a trükköt, nem a titkot, hanem azt, hogy úgy helyezem helyzetbe a turpisságot, hogy szórakozzon az is, aki benne van. A helyzetek felismerése és manipulálása egész kicsiként fontos volt számomra. A lakótelepen hamar észrevettem a konfliktusokat, tudtam úgy szólni külön-külön a vitákban szereplő srácokhoz, hogy béke legyen belőle. Sokat játszottam magamban azzal, hogy miként tudok hatást gyakorolni az emberekre. Például a testtartásommal, pillantásommal elérni azt, hogy a kiszemelt utas mellém üljön le a buszon. A bűvészkedés volt az, ami ezt az érzést visszaadta.

• Játéknak tűnik, ami jön belőled, de mesélj a munkáról is, ami mögötte van!
Én még nem a net világában felnövő generáció vagyok. Évente néhány alkalommal elmentünk a szüleimmel a Figaroba. Az ott kapott trükköket itthon élvezettel és kitartóan gyakoroltam. Nem tudta arról a figyelmemet elterelni semmi más. Vannak ugyan egyszerű kis zsebtrükkök, amit könnyedén el lehet sajátítani, de hogy profi legyél, az nagy koncentrációt és sok gyakorlást igényel. És én valahogy az akartam lenni már tizenéves koromban is. Ezt észrevették a Bűvészbolt munkatársai és az általuk ajánlott tanáraim is. Molnár Gergellyel nagyon sok időt töltöttem. Vitt magával a nemzetközi megmérettetésekre, ahol azon túl, hogy árulhattam az általa gyártott bűvészkellékeket, versenyezhettem is. Jó ember volt velem, pecabotot adott, nem halat. Azt is nagyon jól megtanította, hogy milyen jó a bűvészkedésnek élni. Habár elsődlegesen az illúzióról szólt az együtt töltött idő, mégis többet jelentett nekem. Emberek között voltam. Ahhoz, hogy eljussak Pestre, megtanultam vonatozni. Láttam hajléktalanokat, megértettem, hogy dolgozni kell azért, hogy nekem majd saját lakásom legyen, és azt is, hogy az élet akkor működik, ha mi emberek egymással működünk.

• Majd a tanulmányaid befejezése után, egy óvodában kezdted a kenyérre való megkeresését. Miként lett belőled óvó bácsi?
A gimnázium utolsó évében végiglapoztam a pályaválasztási könyvet. Sorra vettem, hogy a benne szereplő lehetőségek közül melyiket érezném jónak. Emlékszem, ahogy mondom az akkori barátnőmnek az óvodapedagógia szak mellett szóló érveim: de jó, itt lehet énekelni, egészséges szakma, minden nap tornázunk, jól vagyunk. Tehát érzésből választottam. Majd diploma után négy évig dolgoztam óvó bácsiként, ami elég is volt. Nem elegem lett, csak pont elég volt. Meg akartam ismerni gyakorlatban is az ovit, a gyerekeket. Az ott szerzett tapasztalatot belerakom a gyerek-, de még sokszor a felnőtt műsorokba is. Sok embernek szüksége van arra, hogy szeretettel forduljanak felé, és az én előadásom szól erről is.

• És miről még?
Aki kijön a színpadra, az fél, azzal huncutkodom, de mégis vigyázok rá. Egy játék, ami oda-vissza szól. Más bűvészek sokszor komolyabban gondolják. Ők azt akarják átadni az embereknek, hogy van olyan csoda, amivel ámulatba lehet másokat ejteni. Én pedig csak játszom általa az emberekkel. Nekem ez a képességem van. Mindenki máshogy fogja meg a kelléket. Végtelen egyszerű célom van ezzel: együtt ünnepelni az életet. De ez sokáig önmagam előtt is rejtve volt. Legbelül az ember érez valamit, de nem meri kinyitni azt a kaput, és megmutatni, hogy ő valóban egy játékos. Ehhez nekem nagyon nagy bátorság kellett. Három éve történt meg, holott már huszonhat éve bűvészkedem. Most már megállíthatatlan vagyok abból a szempontból, hogy magamat adom. Ebben nagyon sokat segített az önismeret, mely útján egy pszichológiai kurzus indított el. Tehát ugyanazt csinálom, mint eddig, ugyanaz az eszközöm, csak más a szándékom.

Megjelenés dátuma: 2019-11-01
Dalszerzés: Kőhalmi Ferenc
Dalszövegek: Kőhalmi Ferenc, Nagy-Bandó András, Nemes-Nagy Ágnes
Ének: Kőhalmi Ferenc
Gitár: Pintér Tibor
Nagybőgő: Frey György és Sárkány Sándor
Ütőhangszerek: Czibere József
Népi furulya: Cserta Balázs
Vokál: Micheller Myrtill
Apahang: Kőhalmi Dezső
Gyerekhang: Micheller Merse
Gyerekkórus: Ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola alsó tagozatos kórusa
Dr. Nagyné Kecskeméti Ágnes tanárnő vezénylésével
Hangszerelések: Pintér Tibor
Grafika: Rátkai Kornél
Szerkesztette: Ale Attila

• Tavaly jelent meg a „Fütyülök a világgal” című gyereklemezed. Azt már tisztáztuk, hogy előadó vagy, aki műsor közben bűvészkedik, de az éneklésről még nem meséltél, ez is a változás része? Hogyan születtek a dalok?
Ahogy én magam változtam, úgy változott az inspirációm is. Szükségét éreztem, hogy fejezzek ki mást is, nem csak a manipulátori énemet. Óvó bácsiként sokat verseltem és énekeltem a gyerekeknek. Sokszor felütöttem a kortárs köteteket, és saját fejemből is születtek versek és rá dallamok. Elővettem őket a fiók mélyéről. Emlékeztem mindre. Ahogy jöttek elő a sorok, úgy éreztem, hogy megint jó helyen vagyok. Majd Pintér Tibor hangszerelésével lett igazán szép ez a zenei anyag.

• A dalok a gyerekeknek szólnak ugyan, de némelyiket hallva én azt éreztem, hogy egyben üzenet is a szülőknek. Például a „Mesét kérek” alatt.
A „Mesét kérek” Nagy-Bandó András verse. Amikor verseket olvastam az ovisoknak, akkor az övéi nagyon megfogtak. Klasszikus értékekkel maiak, és rengeteg szeretetet árasztanak. De hogy üzenjek a szülőknek a megzenésített versekkel, az részemről nem tudatos. Elsősorban nem azért éneklem őket, hogy elmagyarázzam azt, miként lenne jobb az élet, hanem egyszerűen ez az értékrendem, és ezt fütyülöm a világba. Ha kapcsolódunk egymáshoz élőben, akkor emberibb minden, és ez valóban benne van a dalokban. Valahol ez egy segítség, és aki akarja, meghallja, aki nem, az nem. Nem nyomom le mindenkinek a torkán, ahová meghívnak, ott előadom. Szemereczky Imrével és Pintér Tiborral színpadra is vittük a Fütyülök a világgal albumot. Tavaly hat koncertet adtunk, idén pedig már négynek megvan a pontos dátuma a MOM Kulturális Központban.

• Ha most arra kérünk, hogy tudatosan üzenj valamit a mai szülőknek, az hogyan hangoznék?
Hagyják a gyerekeiket élni, ne erőltessék, csak hagyják. Annyi sok tantárgy van, annyi sok felesleges dolog. Tudom, hogy nagyon nehéz ebben a rendszerben ezt megtenni, ahol még meg is róják azt, aki nem áll be a sorba, és nem felel meg neki. Igyekezzenek azt támogatni, amiben jó a gyerekük. Ha magyarból jó, akkor abból patronálják, és matekból csak rugdossák át. Dicsérjék meg nagyon abban, amiben jó.