„Nem mindig a nagy szerep az izgalmas szerep”

Hajdú Melinda majd tíz év után, egy évadig távol volt a Kecskeméti Katona József Színház színpadától, hiszen kisfia született. idén a nagy sikerű Chicago musicallel tért vissza. de nincs megállás, Az anyaszerepen és Velma Kelly karakterén túl, másik két darabban is bizonyít.

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművészével Vágsélei Csilla Sára beszélgetett.

Hajdú Melinda, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművésze

• Két bemutatón vagy túl, egy még hátra van, közben pedig ott a kisfiad is. Ez igencsak teljes gőzzel kezdés. Most így az évad felénél járva, hogy értékeled ezt az időszakot?
Igen, az évadot a Chicagóval indítottuk, ami egy nagy volumenű zenés produkció. Viszonylag kevés idő, öt hét volt próbálni, holott sokkal többet igényelne, mint egy prózai előadás, hiszen be kell tanulni a dalokat, a koreográfiákat is. Persze az első nagy zenés bemutatónál mindig sietni kell, mert nagyon várják a nézők. De megérte, mert nagyon szereti a közönség, és mi magunk is szeretjük játszani. Mai napig rengeteg ismerősöm érdeklődik az előadás iránt. Majd jött egy hosszú próbafolyamattal Az ember tragédiája „junior”. Mindezekhez fizikálisan vissza kellett rázódnom, a kisfiamat is el kellett engedni, a nagyira vagy az apukájára bízni. Ez egy folyamat, ami a mai napig tart. Meg kell szoknom, hogy be kell osztanom az erőmet és az időmet. Úgy gondolom, elég jól sikerült ahhoz képest, hogy egy ilyen szép nagy feladattal kezdtem az évadot.

• A Chicagóban Velma Kelly szerepe kihívást jelentett számodra? Mi volt benne a legnehezebb?
Az, hogy én egyáltalán nem ilyen ember vagyok. A rendező azt szerette volna, hogy a hangulat ne legyen olyan békebeli mint a filmen. Mi egy sokkal nyersebb, durvább börtönvilágot mutatunk meg. Mélyre is kellett ásnom magamban, hogy közönségesebb legyek. Azonban a nézőknek szimpatikusak ezek a figurák, még ha gyilkosok is, hiszen úgy vannak megírva, hogy szurkolhassanak nekik. A darab zenei világa, a jazz nagyon közel áll hozzám. Sok örömöm van benne, nagyszerű lehetőség.

• Csupa pozitív visszajelzést hallhattunk a darabbal és veled kapcsolatban egyaránt. Személyesen is megtaláltak a nézők? Hiányoltak az előző évben?
Gyakran megállítottak tavaly, és mondták, hogy várnak vissza. Sok pozitív visszajelzést kaptam a Chicagóra is, ami nagyon jól esik, mert az ember csak izgul, hogy vissza tud-e rázódni.

• Az ember tragédiája „junior” című darab a gyerekközönségnek szól. Te Évát alakítod benne. Hogyan nyúltatok ehhez a műhöz úgy, hogy a fiataloknak is érthető legyen?
Egy hosszú próbafolyamat előzte meg a bemutatót. Sok elemző asztali próba volt az első hónapban, és csak utána próbáltunk közösen. Érdekes darab, ami a fiatalokat próbálja kicsit közelebb hozni a színházhoz annak ellenére, hogy nehéz a szöveg, és a cselekmény is. A gyerekközönség miatt mégis életszerűen kell előadnunk, figyelve arra, hogy ne sérüljön a madáchi szöveg és a mondanivaló sem. Meglepő volt számomra, hogy ilyen sokáig tudnak rezzenéstelenül figyelni a gyerekek erre az eredetileg felnőtteknek szóló műre. Az ember tragédiája az élet értelmét boncolgatja, filozófiai kérdéseket vet fel. A mi előadásunkban ez egy frappáns másfél óra lett. Mind a tizenöt színből egy-egy lényegi dolgot ragadtunk ki. Sokat segít a közönségnek az is, hogy fiatalokat látnak a színpadon. A Kaposvári Egyetem Cseke osztálya lényeges szerepet kap benne, Koltai-Nagy Balázs játssza Ádámot. Jó érzés fiatalokkal dolgozni, engem is felfrissít. Kell is, hiszen az egész előadás alatt színen vagyunk, ami elég fárasztó. Nincs takarás, nincs pihenő. Fegyelmezett jelenlét és egymásra figyelés kell ehhez a darabhoz. Gyorsan kell váltanunk korok és figurák között, ami érdekes színészi feladat.

• Hátra van még a Gardénia áprilisban. Egy sikeres lengyel kortárs dráma, ami négy generációnyi nőről szól. Milyen lelkülettel kezdesz neki ennek a darabnak?
Várom, mert nagyon színészbarát, széles skálán lehet benne játszani. A Ruszt József Stúdiószínház egy különleges, intim színházi tér, ezért őszintén, egyszerűen természetesen lehet ott szerepelni. A másik két játszóhelyen kicsit meg kell emelni a beszédhang erejét. Persze nagyszínpadon is legalább ekkora öröm a játék, de a Rusztban tudok a legtermészetesebb lenni. Szeretem ezt a fajta finom, érzékeny munkát.

• Az anyaszerepet már több mint egy éve gyakorlod. Hogy érzed, megváltoztatott benned valamit színésznőként?
Valószínűleg azt, hogy máshogy játszom-e, inkább mások tudnák megítélni. Szerintem maradtam ugyanaz, aki voltam, eléggé maximalista. Mindig is szerettem a munkámat, de most változtak a prioritások az életemben. A kisfiam és a családom a legfontosabb. Szerintem jót tesz a szerepalkotásnak, ha több pólusú az ember élete. Az anyaság egy kiteljesedése a női létnek, csak gazdagítani tudja egy színész életét is. Előtte is játszottam anyaszerepeket, de biztos, hogy most másképp szólalnak meg ezek a karakterek.

• Rengeteg szerepben láthattak téged Kecskeméten. Van olyan, amit még nem kaptál meg és nagyon vágysz rá?
Én szeretem, ha minél nagyobb skálán játszhatok. Ebből a szempontból szerencsés vagyok, sokféle szerepet kaptam az itt töltött tíz év alatt, nem skatulyáztak be. Egyedül az operett az, ahol mindig a szubrettet alakítom, de ez hangfaji dolog. Nem nagyon szoktak szerepálmaim lenni, de az már megtörtént, hogy ami megtalált a Színművészeti Egyetemen, az később visszaköszönt. Ilyen volt
a Nyomorultakból Fantine. Azért sincsenek álmaim, mert általában olyan karaktereket kapok meg, amelyekről először azt gondolom, hogy nem nekem valók. Az ember nem mindig tudja mi lakik benne, mire képes. Szeretem, amikor adnak egy szerepet, és ki kell azt magamból ásni. Sokkal jobb, mint amikor a színésznek van egy szerepálma, megkapja, nagyon bizonyítani akar vele, emiatt ráfeszül, és nem úgy sikerül. Amikor kapok egy karaktert, ott a kérdés, hogy mit tudok belőle kihozni. Ezekből voltak a legnagyobb sikereim. A Platonovban egy meggyötört egyszerű feleséget alakítottam, akivel szemben ott vannak a nagy nők, akiket mindenki el akar játszani, és mégis Szása az egyszerű kis feleség, akit mindig butára játszanak, elképesztő hittel, női erővel, mélységgel bír. Eddigi pályám egyik legszebb szerepe. Nem mindig a nagy szerep az izgalmas. Már Ványa bácsi Szofjáját, a világirodalom egyik leghíresebb női karakterét is alakíthattam, szerencsés vagyok.

• A Húsvétra idén hogyan készültök immár családként?
A kisfiam még csak egyéves múlt, de elképzelhető, hogy fog locsolkodni is. Miskolc mellől származom, ilyenkor hazamegyünk, és nagyon finomakat eszünk. Van egy borsodi étel, amit
ugyan itt nem ismernek, de nekünk a kedvencünk. Húsvétkor anyukám és nagymamám mindig elkészíti. Ez a szirka, amit húsvéti sárga túrónak is neveznek. Cukros tejben főzik fel sajtállagúra a felvert tojásokat. Szeletelve fogyasztjuk, sonkát, kolbászt, tormát, főtt tojást eszünk mellé. A sonkát anyukámék füstölik. Nálunk a kulináris élvezetekről és az együttlétről szól az ünnep. Közösen megyünk az ünnepi misére. Sajnos ritkán tudunk hazamenni, ezért ilyenkor az a fontos, hogy együtt legyünk és beszélgessünk.