A triál bajnoka – Hege

Épphogy megtanult járni, már zseniálisan lavírozott háromkerekű bringájával a lakás bútorai között. Szülei tehetségét korán észrevették, támogatták sportkarrierjét. Huszonhat évesen már 26 magyar bajnoki címet tudhatott magáénak. A világhírű ceglédi kerékpárossal, Hegedűs Lászlóval, Hegével beszélgettünk.

Írta: Virág Henrietta

• A kerékpárhoz több sportág kipróbálásán át vezetett az utad? Miért pont a triál?
Édesapám mindig közel állt a motorokhoz, a motorsporthoz, aminek köszönhetően háromévesen már nekem is lehetett egy pici crossmotorom. Sokat gyakorolhattam, és talán ügyes is voltam. Akkoriban sajnos apukám több motoros ismerősét is baleset érte. Féltett attól engem is, így a motoros karrier számomra hamar véget ért. Helyette jött a foci iránti rajongás. Hat évig rúgtam a bőrt, de már közben nyitni kezdtem az extrém sportok felé. Gyanítom azért, mert azokhoz a crossmotorozás már kellő impulzust váltott ki belőlem. Az úgynevezett agresszív görkorcsolyázás egy időre az életem központi részévé vált. Tizenkét éves koromban kiderült, hogy a térdemben lévő porc nem bírja a terhelést. Az orvosok azt mondták, hogy abba kell hagynom a korcsolyázást, és hogy nagy sportkarrierre ne számítsak, de engem a mozgás sokkal jobban érdekelt bárminél. Az előírt regenerációs kúra után elkezdtem BMX-ezni. A tekerésre azt mondják porckímélő, reméltem menni fog. Épp az egyik ceglédi parkban gyakoroltunk, amikor feltűnt egy ügyes srác. Brutális módon tudott egykerekezni. Furcsa bringájának első és a hátsó kerekein pattogott, ugrált vele a padokra. Megfogott a látvány.

Fotó: Legendás József

• Az ámulatba esés után nem sok idő kellett. Ha jól számolom, három év után már az országos bajnokság dobogójának legfelső fokára állhattál.
Igen. A parkban látottak után hazamentem, letettem a BMX-et, majd édesapám Mongoose kerékpárjával visszamentem próbálkozni, ami persze egyáltalán nem erre a célra való volt. Hetekig jártam az újságos bódékat, míg az egyik kerékpáros kiadványban ráakadtam egy kétoldalas triálversenyről szóló cikkre, és abban a pillanatban rátaláltam a sportomra is. Fél év triálozás után, amatőr kategóriában elindultam életem első versenyén, ahol 24 indulóból a 21. helyet értem el, azonban a megmérettetés ízét megéreztem. Akkor még mindenféle tudatosságot mellőzve készültem a további versenyekre, szimplán szerettem, amit csinálok. Suli és tanulás után mentem estig bringázni. Volt olyan nyári szünet, amikor szinte ki sem mozdultam otthonról, az udvarunkon hat darab raklapból épített pályán gyakoroltam egész álló nap.

• Edző nélkül, önmagad készültél aztán később is? Sportágon belüli példaképed biztosan volt.
Persze! Sohasem felejtem el az első versenyem, amikor találkoztam az ország legjobbjaival. Szabó Örs, Kaiser Tomi, Balázs Peti és később Erdélyi Ádám, akivel hosszú éveken keresztül együtt edzettünk, és nagyon sokat tanultam tőle. Aztán mind a ketten a dobogó legfelső fokáért szálltunk küzdelembe egymással.

• Min múlik a siker? Tehetség? Kitartás? Akaraterő? Mi a legfontosabb ebben a sportágban?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tehetség nem számít. Nagyon fontos az alap mozgáskoordináció. Ha van valakinek sportbéli előélete a bringázás előtt, az nagyon sokat jelent. Szép és jó dolog tehetségesnek lenni, de önmagában az sohasem titka a sikernek. Nagyon sok olyan versenyző van, aki tehetséges, viszont egy idő után ellazsálja az edzéseket. Őket gyorsan be lehet érni. Az, aki talán kevésbé géniusz, de sokkal szorgalmasabb, minden nap jár edzeni, az behozza.

• Mögötted 26 magyar bajnoki cím, több nemzetközi versenyen elért szép eredmény. Ma azonban már a Hegeshown a fókusz. Mesélj róla! Hogyan cserélt helyet az élversenyzővel a szervező, a showman?
Ha nem egyszemélyes hadseregként indul el annak idején, akkor valószínű ennek a vállalkozásnak nem Hegeshow lesz a neve. Élversenyzőként a Monster Energy szponzorált, nekik is köszönhető az, hogy sikerült a világ tíz legjobbja közé kerülnöm. Amikor a gazdasági körülmények kedvezőtlen változásai miatt megszakadt a kapcsolatunk, szponzor nélkül maradtam. Valamiből finanszírozni kellett a világkupák költségeit, ha indulni akartam. A kerékpárszövetség ugyan segített azzal, hogy ha a top tízben végzek, finanszírozza a világkupákat, és a szüleim is támogattak, de én saját lábra szerettem volna állni. Elindítottam a Hegeshowt. Majd később csatlakoztak a társaim, és sikerült a bemutatókhoz használt eszközparkunkat is felépíteni. Nehéz döntés volt, hogy az imádott versenyzés vagy a műsorok, de a kettő együtt már nem ment. A mára összeállt 7-8 fős csapat tagjai szakmailag is nagyon ügyesek, és magát a showt is érzik. Bemutatjuk, hogy egy kerékpárral mit meg lehet csinálni. Látványműsor, de egyben a sport iránti szeretetet is felébreszti az emberekben.

 

Fotó: Abonyi Róbert

• 2017-ben és 2018-ban is sikerült egy-egy Guinness világrekord-kísérlet. Lesz harmadik próbálkozás is?
Az elsőre nagyon büszke vagyok. Az akkori 177 cm magasugrás-világrekordot döntöttem meg Londonban. Sok felkészülést követően, másodjára sikerült 179,5 cm-t ugorni. A második Guinness szintén Angliához köthető, 15 darab egymás után elhelyezett, 50 cm magas gátat kellett átugranom picikével több, mint 13 másodperc alatt. Nagy koncentrációt igényelt, hogy a számomra alacsonynak tűnő gátakat ne ugorjam túl, mert azzal sok időt veszítettem volna. Itthon aszfalton edzettem, ott mindezt füves pályán, kedvezőtlen időjárási körülmények között kellett elérnem. Végül az utolsó próbálkozási lehetőséggel sikerült. Hogy lesz-e harmadik? Szeretném nagyon. Távolugrással szívesen megpróbálkoznék, de egy világrekord-kísérlet hatalmas szervezést igényel.

• Láthatunk rólad néhány, hétköznapi, földi halandó számára őrültnek tűnő videót. Egyiken az Erzsébet-híd vékony korlátján kerekezel. Veszélyesnek tűnik…
Ez a MyLine videók egyike. Igen, veszélyes, nem is szándékozom ezzel arra tanítani senkit, hogy csinálja utánam. Csak megmutatom, hogy a kerékpározásnak van egy ilyen oldala is. Látványos, rizikós, határt feszegető, de mégis meg lehet csinálni. Nem őrültség ez, hanem belső kíváncsiság. Azért MyLine a neve, mert ez az én saját útvonalam, az én szakmai kihívásom, amihez kell koncentráció és az a sportolói múlt, ami mögöttem van.

• Ahogy a versenyeken, bemutatókon bánsz a bringával, azt viszont sok fiatal szeretné tudni, vagy legalább megközelíteni. Mit üzensz nekik?
Aki vonzódik a triál irányba, ne féljen elkezdeni. Szeretnék utat mutatni, hogy hogyan válhat valaki triálossá. Nyugodtan írhat, kérdezhet tőlem bárki. Edzői munkára ugyan jelenleg nincs kapacitásom, de aki szeretné, az egy megbeszélt időpontban találkozhat velem edzés közben, és kipróbálhatja a triálkerékpárt. Most azon dolgozom, hogy legyen Cegléden is triálpálya, ami nagyban megkönnyítené a gyakorlást. Hátha többen nekifutnának ennek a sportnak. A triált soha nem késő elkezdeni, lényege, hogy élvezze űzője a mozgást.