A 2011-es Gabi és a repülő nagypapa című sikerelőadást a Ciróka eredeti szereposztással állítja ismét színpadra. Kuthy Ágnes, a darab rendezője, egyik legfontosabb rendezéseként említi a Gabit, amely örökérvényű témája alapvető morális értékrendet mutat a gyerekeknek.
Kuthy Ágnest Vágsélei Csilla Sára kérdezte
főrendező
• Változni fog az idei Gabi és a repülő nagypapa a 2011-es előadáshoz képest?
A Gabi és a repülő nagypapa című előadásunk egy felújítás lesz. A szöveg, a díszlet, a bábok és a koncepció is megmarad. Biztosan lesznek a jeleneteken belül más hangsúlyok és más színek is, hiszen sok év telt el az előadás óta, és mi is változtunk. De alapvetően ezt az előadást úgy szeretjük, ahogy van, ahogy bemutattuk 2011-ben. Számomra ez az egyik legfontosabb rendezésem. Fontosnak tartom a témáját és nagyszerű partnereim voltak mind
a színészek, mind az alkotók annak idején.
• Milyen érzések törtek fel amikor újra elővették a darabot?
Hároméves voltam, amikor elvesztettem az édesapámat. Feldolgozhatatlan volt, óriási űr maradt utána. Nem ismerhettem meg, így sajnos nem volt lehetőségem személyesen átvenni tőle mindazt, ami összeköthet egy apát a lányával. Halála után megkaptam anyukámtól az apukám által készített bábokat. Már kicsi koromtól kezdve báboztam velük. Ezt az apai örökséget viszem azóta is. Bábszínházzal foglalkozom, és ezt apukámnak köszönhetem. Amikor a Gabi és a repülő nagypapa szövegkönyvet elolvastam, rögtön tudtam, hogy ezzel dolgom van.
• Olyan szereplő is játszik a darabban, aki már régóta nem aktív tagja a társulatnak. Szabó Balázs több ezres tömegeket mozgat meg a zenéjével, amely még anno itt indult Kecskeméten, a Cirókás időkben. Nehéz volt összeegyeztetni a próbákat?
Balázs bábszínházi pályafutásában ez volt az utolsó előadás. Ha jól emlékszem, egy nemzetközi fesztiválon játszottuk legutoljára, ahol ő és Krucsó Rita elnyerték a legjobb színészi alakítás díját. Büszke voltam rájuk. Annál nagyobb szakmai elismerést nem kaphat egy bábszínész, mint hogy egy idegen ajkú közegben, egy szövegorientált darabban fődíjat kap. Szívüket-lelküket belesűrítették a figuráikba, mint ahogy Apró Ernő is, aki a nagypapa megszemélyesítője. Ő abban az évben a Blattner díjat kapta meg. Balázs már anno a próbafolyamat alatt is ingázott, nappal velünk próbált, este pedig már egy másik városban zenélt. Döntenie kellett, és ő a zenélést választotta. Azóta örömmel kísérem pályafutását és óriási sikerét. Drukkoltunk neki mindannyian. Többször szó esett már arról, hogy felújítjuk a darabot. Amikor felhívtam Balázst, hogy el tudná-e újra vállalni a főszereplő kislány kis fiúbarátjának szerepét, a „Marcit”, nagyon boldog volt. Rögtön igent mondott, amitől én is boldog lettem. Azután csak a megfelelő időpontot kellett megtalálni, amikor keveset koncertezik. Így esett a választás novemberre. Most együtt ingázunk Pest és Kecskemét között. Ha az ember ideje korán megkapja a próbaidőpontokat, meg lehet oldani. Hetente, de van úgy, hogy naponta ingázom az M5-ön a művészeti vezetői feladataim miatt. Már barátom minden bokor, és nagyon szeretek megérkezni a városba.
• A Ciróka sohasem félt egy problémakört állítani az előadások középpontjába, hogy gondolkodásra késztesse a kicsiket. A Gabinál ez az elmúlás. Ulf Stark meséje mitől jó alapanyag ahhoz, hogy a kisiskolásoknak beszéljen erről?
Az előadás központi témája az, hogy mit tanulhatunk egymástól, a generációs különbségektől függetlenül. Egy nagypapa nélküli kislány és egy idősek otthonában élő mogorva vénember a darab főszereplői. A kezdeti nehézségek után, az elfogadás, a mások felé fordulás, az egymás hétköznapjainak ünneppé varázsolása, felelősségvállalás, a másiktól tanult dolgok beépülése és tovább örökítése a mese lényegi mondanivalója. Az előadás végén elveszítjük a nagypapát, de Gabi lelkében és viselkedésében már mindig ott marad, és biztosan tovább is adja majd az ő kislányának, unokáinak mindazt, amit kapott tőle. Miért kisiskolásoknak? Az előbb felsorolt értékek, a legfontosabb pillérek az ember életében. A mesékben, így ebben a mesében is rend van. Alapvető morális értékrendet mutat, és ezért biztonságos útmutató a gyerekek számára. Azonban nemcsak kisiskolások számára ajánlom, hanem a felnőttek részére is.
• Rendezőként mi volt a legnehezebb a darab felújításkor?
Ilyenkor mindig nehéz feladat egy rendezőnek, hogy azt a csillogást, amit a darab frissen elkészülve mutatott, vissza lehet-e hozni ennyi év távlatából. Egy hatnapos próbafolyamat alatt a színészeknek újra elő kell keresnie azokat az érzéseket és mozdulatokat, amelyeket anno átéltek a szerepük kapcsán. Abban bízom, hogy az az erős kötelék, amit ez a darab jelentett nekünk, most is tartani fog minket.
• Egyre többet beszélnek manapság a generációs különbségekről. A nagyszülők ma még sok esetben dolgoznak, vagy nagyon későn válnak nagyivá, nincsenek olyannyira jelen a gyermekek életében, mint régen, amikor még a nemzedékek együtt éltek. Miért is olyan fontos a gyermekek életében a nagyszülői minta és jelenlét?
Generációs különbség? Hát kivel lehet megtanulni sakkozni, őszi avart rugdosni, kettős csomót kötni, barackfát metszeni, csöpögő csapot szerelni, cseresznyemagköpő versenyt rendezni, ásványokról tanulni, tábortüzet gyújtani, kártyázni, és főleg ki lehet jobb egy nagypapánál, hogy megtanuljunk fütyülni? Sőt, mi több, repülni?