ADHD

Az ADHD-s gyerekek számára is nagyon fontos a megértés, az elfogadás, és az, hogy erre az állapotra, a velejáró minden nehézség ellenére, nemcsak problémaként, hanem értékként is lehet tekinteni.

Írta: Virág Henrietta

A felgyorsult élettempó, a párhuzamosan végzett többféle tevékenység, az egyszerre történő valós és online jelenlét nem a legjobb példa a felnövő generáció számára. Az egyre gyakrabban diagnosztizált ADHD háttérében is állhat a nyugodt, egy dologra fókuszáló, elmélyülő tevékenységek mintájának hiánya, hiszen a tünetek éppen arról is szólnak, hogy ezek a gyerekek nem tudnak egy dologra figyelni, ide-oda kapnak, minden eltereli a figyelmüket.

Dr. Szabó-Balogh Virág
klinikai gyermek-szakpszichológus, családterapeuta

– Az ADHD figyelemhiányos hiperaktivitást jelent, mely két fő területet érinthet – mondja
Dr. Szabó-Balogh Virág, klinikai gyermek-szakpszichológus. – Vannak gyerekek, akiknek nehézséget okozhat, hogy egy konkrét dologra, kellő ideig és kellő mélységgel tudjanak figyelni, de lehet gond a figyelemváltási és a figyelemmegosztási képességükkel is.
A másik, a hiperaktív, impulzív gyerekek köre, akik nem tudnak megmaradni egy ültükben nemhogy 45, gyakran 15 percig sem. Természetesen ez nagyban függ az életkoruktól és sok más egyéb tényezőtől is. A hiperaktivitás jellemzői lehetnek még: a gyerek állandó jelleggel elhagyja cuccait, nem tudja mije hol van, akaratlanul csapkod maga körül, elsodor dolgokat, lever tárgyakat, ide-oda ül, folyton babrál, keze-lába jár. Sajnos a kettő kombinációja is előfordul, akkor beszélünk figyelemhiányos hiperaktivitásról.
Annak az eldöntése, hogy egy túlzottan izgő-mozgó vagy figyelemzavaros gyerek esetében valóban ADHD-ról van-e szó, még szakember számára is nagyon nehéz. Nagyon sokszor csak a gyermek idegrendszeri érettsége nem tart ott, ahol az ő életkorában átlagosan lenni szokott. – Nagyon nagyok az egyéni eltérések, és ha van ilyen irányú elmaradás, akkor az nagyon sokszor tud hasonló tüneteket produkálni, mint amit egy ADHD-s gyermek hoz – folytatja a pszichológus. – Az azonban nagyon nem mindegy, hogy miként kezeljük. Viszonylag kicsi életkorban felmerülhet már az ADHD gyanúja, de hatéves kor alatt csak ritkán mondjuk ki a diagnózist. Eddig az életkorig még akkora idegrendszeri érési folyamatok zajlanak, hogy csak ADHD-re utaló magatartási jegyeket gondolhatunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell vele foglalkozni, hiszen vannak olyan fejlesztési lehetőségek, terápiák, melyet éppen akkor, amikor még az idegrendszeri nagy fejlődések tartanak, akkor tudnak igazán hatékonyak lenni.

HANGSÚLY A MEGÉRTÉSEN
Nagyon fontos azt megérteni, hogy az ADHD-s gyerekek nem szándékosan akarnak rosszalkodni, nem szándékkal nem tartják a határokat, hanem azokat a kereteket, amiket az átlaggyerekekkel szemben támasztani lehet, azokat ők képtelenek teljesíteni. – Én az ADHD-ra mint egy állapot szoktam tekinteni – véli Dr. Szabó-Balogh Virág. – Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy majd felnőtt korban is problémát fog okozni. Ha valaki megtanul jól gazdálkodni
a saját ADHD-s tüneteivel, akkor az ő kamaszkori és felnőttkori személyiségét sokban gazdagíthatja is ez az állapot. Az ADHD-val küzdők sokszor nagyon kreatívak, széles látókörűek, hiszen sok minden érdekli őket, és így sok mindennel foglalkoznak is.

– Dr. Máté Gábor orvos és pszichoterapeutával készült interjúban olvastam, és osztom is azt az elképzelést, hogy az ADHD-s gyerekek többségénél visszakövethető az élettörténetben egy nagyobb trauma – meséli a szakértő. – Ez nem feltétlen egy meghatározott esemény kell, hogy legyen, lehet tartósan fennálló stresszes állapot is. Pl. hosszú időn keresztül tartó, rossz szülői kapcsolat. Ha valaki tartósan benne van egy olyan állapotban, ahol nagyon magas a stressz-szint, akkor abból vagy megpróbál kilépni, ha van rá módja, vagy megpróbálja megváltoztatni az adott helyzetet. Egy kisgyereknek azonban egyikre sincs lehetősége, így ő a figyelmével úszik ki belőle, vagyis az ADHD-s viselkedés beleég az ő alapműködésébe. Szórja a figyelmét, mert ha teljes figyelmemmel lenne jelen, azt már nem biztos, hogy elbírná.

Ha a szülőben vagy a gyermekkel foglalkozó pedagógusban felmerül az ADHD gyanúja, érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni. Ingyenesen is elérhető segítséget a pedagógiai szakszolgálattól lehet kérni, ahol gyógypedagógus és pszichológus is szűri a gyerekeket. Magánúton is el lehet indulni, de minden esetben nagyon fontos, hogy szakember lássa a gyereket, ő adjon javaslatot, támpontot a továbbiakhoz.

Ha kiderült, hogy valóban ADHD-s a gyermek, vagy még a diagnosztika hosszú útján jár valahol, az otthoni, hétköznapi életben néhány változtatás, odafigyelés is sokat segíthet:

• Stabil napirend: Az ADHD-s gyerekeknek segítséget jelent a számukra jól átlátható napirend. Akár már egészen kicsiknek is ki lehet a napi ismétlődő rutincselekvéseket képekkel illusztrálva tenni a hűtőre, vagy a lakás bármely pontjára. Náluk érdemes odafigyelni a szünetekben, ünnepek alatt is arra, hogy ne legyen folyamatos, nagyon nagy szétcsúszás a hétköznapokban megszokott dolgokhoz képest.
• Kütyükérdés: az auditív és vizuális ingerek még jobban felpörgetik az amúgy sem nyugis gyerekeket. Kisgyermekkorban napi tíz perc kijelzőn nézett mesénél többet nem jó, ha néznek. Az is célszerű, ha előre meghatározzák a szülők, hogy a nap melyik részében lehetséges ez, hogy ne legyen konfliktusforrás a bekapcsolás és
a kikapcsolás időpontja.
• Alvás: Ne képernyőn nézett mesén aludjon el a gyerek, hanem valami más rutint alakítson ki a család: például meseolvasás, esetleg halk zene. Nagyon fontos az idegrendszert az esti órákban lelassítani, merthogy az alvás maga is nagyon fontos. Minden gyerekre igaz, ha este átesik a holtponton, könnyen felpörög. Az egyébként is túlpörgő gyerekeknél még jobban érvényesül ez. Ha nem sikerül lelassulnia, nem fog tudni jól elaludni, és akkor nem lesz pihentető az alvása sem, így a másnapja sem lesz jó, ebből könnyen lehet ördögi kör.
• Környezet: A gyerek szobája legyen viszonylag letisztult. Ne legyenek a polcok tele játékkal, mert el fog veszni az általuk okozott ingerek között. Érdemes dobozolva tárolni a játékok nagy részét, és egyszerre keveset elővenni, néha lecserélni azt, ami elől van. Az iskoláskorú gyerek íróasztalán sem érdemes tartani egyéb tárgyakat, mert azok valószínű el fogják terelni a figyelmét.
• Felesleges háttérzaj: Kutatások szerint, ha kellően frissek vagyunk, akkor tanulás, munka közben inkább hátráltat a háttérben szóló zene, viszont ha fáradtak vagyunk, és mégis muszáj a feladatra koncentrálni, akkor segíthet éberebb maradni. Egy ADHD-s gyereknek azonban szinte mindig felesleges ingert jelent a háttérben szóló zene és tévé.
• Nyüzsgős helyek: nagyobb üzletek, bevásárlóközpontok, fesztiválok, mozik… Ezeken a helyeken általában túl sok inger érheti a gyereket. A hangos zene, a zaj, a fények, a túlzott embertömeg könnyen leterhelheti az ADHD-s gyerek idegrendszerét. Ha egyes helyek garantált szétcsúszással járnak, akkor jobb elkerülni azokat, máshogy alakítani a programot.
• Egyértelmű elvárások, instrukciók: nagyon fontos, hogy ha valamit elvárunk a gyerektől, akkor azt számára is érthető, rövid kérdések formájában, egyértelmű instrukciókkal, szemkontaktust felvéve mondjuk.
• A szülői minta: Klassz dolog az, ha látja a lurkó, hogy alkalmanként anya és apa is le tud lassítani. Jó, ha sikerül még a hétköznapokban is úgy vacsorázni, hogy nincs senkinél telefon, anya is leül, nem ugrál az asztal körül, nem mosogat közben. Az is jó, ha néha látja a gyerek elmerülni szüleit valamilyen hobbi tevékenységben vagy egy könyvben.
• Mozgásigény kielégítése: Segítségre lehet a felesleges energiák, indulatok levezetésében a sport. Jó, ha a rendszeres mozgás már egészen kicsi kortól a gyerek életének szerves része lesz. Különösen, ha annak minél nagyobb része a szabadban történik. Persze kicsiként ez nem azt jelenti, hogy rá kell állítani őt valamilyen edzésre, de legyen lehetősége, tere futkározni, ugrálni, hintázni. Az idegrendszeri stimulációban egyébként is nagyon fontos a hinta. Nagyobb gyereknél, ha már belépnek a kortárs kapcsolatokkal járó konfliktusok, a feszültségek levezetése szempontjából is fontos lehet a sport.
• Felesleges viták: Egy ADHD-s gyerekkel gyakran túlszabályozottá válnak a hétköznapok, mert állandóan rá kell szólni valami miatt. Ez nem tesz jót az ő önbizalmának, önképének, de a szülőnek sem. Preventív jelleggel érdemes előre gondolkodni: mik azok a dolgok, amiket el lehet engedni, amiket megcsinálhat úgy, ahogy ő képes rá, megszólás nélkül. Úgy alakítani a környezetet, hogy a csapkodásaival, figyelmetlenségével minél kevesebb dolgot tudjon leverni. Persze kellenek a keretek, csak ne legyen mindig minden miatt rászólva.