A HIP-HOP által fejlődök

Aki kecskeméti, az már biztosan belefutott Váczi Niki nevébe és sikereibe. Fiatalkora ellenére már öreg rókának számít a helyi tánctanárok között. Rengeteg táncost nevelt ki, és mai napig anyatigrisként tartja össze a családias TST Tánciskolát.

Váczi Nikivel, Vágsélei Csilla Sára beszélgetett

• Tizenhat éve létezik a TST. Honnan indult az ötlet?
Tizenhét évesen kalandosan indult a tánccal való kapcsolatom. Életem első táncórájára nem jött el a tanár, amit jelnek fogtam fel. Nem leszek én táncos! A legjobb barátnőm, Kossuth Ági tovább inspirált, de a tánctanárokkal sohasem találtam meg a közös hangot. Nem hittek bennem, a fejemhez vágták: sohasem leszek táncos. Akkor még valóban nem volt ritmusérzékem, de az elmúlt tizenhat év bebizonyította, hogy azt gyakorlással lehet fejleszteni. Szerettem volna egy olyan helyet biztosítani a gyerekeknek, ahol attól, hogy még nem tehetségesek, megpróbálhatják, fejlődhetnek, sikereket érhetnek el, és bátorítást kapnak. Az évek alatt ennek meg is lett az eredménye. Világbajnoki 3. hely, Európa-Bajnokság. Büszke vagyok, amikor dobogóra állnak, és akkor is, ha nem. A helyezéstől függetlenül a legnagyobb siker, amikor úgy táncolják el a koreográfiát, ahogy megálmodtuk.

• Sok buktató volt az évek alatt? Hogyan álltál fel utána?
Tizenhat év alatt rengeteg minden történt. Amikor már azt hiszed, nem jön semmi, akkor kapsz egy nagy rúgást, de fel kell állni. Több nagy törés volt az életemben. Egy-egy eset után sokat gondolkodtam, hogy biztos kell-e ez nekem. Nehéz megbízni az emberekben, de akik ott vannak melletted, nem érdemlik meg a bizalmatlanságot. Aztán kapsz egy verset, egy rajzot, pólót, ami erőt ad. Oké, hogy haragszol valakire, de az a pici táncolni vágyó lélek nem tehet róla. Folytatni kell, hiszen szeretem is csinálni!

• Milyen érzés ennyi gyerek „anyukájának” lenni?
Furcsa, nem érzem magam harmincháromnak. Fiatalokkal vagyok körbevéve, sokszor hívnak anyának, hogy hecceljenek. Egy formációban
vagyok tíz és tizenhat évesekkel. Amikor ott táncolsz mellettük, akkor nem azt nézik, hogy tánctanár vagy, egy csapatként mozgunk.

• Miért pont a hip-hop? Mi fogott meg benne?
Az, hogy nem unom meg. Tizenhat éve nincs egy olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Anno balettoztam, kipróbáltam a showtáncot, de számomra unalmasak voltak. Szeretem a zenét, és szerettem volna olyan tánckoreográfiákat csinálni, ami inspirál, és a hip-hop-ban annyifelé zene van! Minden nap rácsodálkozom, nem is érzem magam még jó táncosnak, de általa folyamatosan fejlődök.

• Más hobbi belefér még az életedbe?
Futni szeretek, mert teljesen kikapcsol. Nincs mögöttem senki, egyedül vagyok, de a zene ott van a fülemben. Minden más hobbim a tánc köré szerveződött. Eredetileg varrónő lennék, amit kiélek a fellépőruhák tervezésében. A zenevágás pedig az új szerelmem.

• Folyamatosan új dologba vágod a fejszédet. Tánc, aerobik, jumping…
Csinosodni akartam, de időm nem volt, hogy eljárjak, így kezdtem bele az aerobikba. A jumping második éve a favoritom. Elvarázsolt a tánc, az aerobik, a zene, az ugrálás egyvelege. Most már heti négyszer tartok jumpingot, lemennek a táncórák, és lezárom a napot vele. Nem tudom még mi lesz a jövőben, de valami hasonló elvont dolgot hoznék, ami még nincs a városban. Ezeken kívül egy saját nemzetközi táncversenyt is szervezünk a párommal. Mindig van mit csinálni.
Két éve anya lettél. Volt valamilyen szemléletváltásod ezáltal?
Őszintén? Még nem. Sokan kérdezték, hogyan tudom csinálni, hol tanultam a gyerekekkel való bánásmódot. Valahogy ösztönösen jön. Nekem mindig, minden gyerek, aki beiratkozott olyan volt, mintha a sajátom lenne. Amikor bent van a kislányom, Nonó a tánciskolában, furcsa érzés kap el, hiszen ott minden tanítványom a „kisgyerekem”, főleg Hanna, aki tizennégy éve jár hozzám. Nagyon sok tapasztalatot kapok tőlük, de biztos, hogy a sajátommal fogok még küzdeni. Amikor bent van velünk az órákon, ő is mozog és zenéket választ. Alig várom, hogy láthassam táncolni, már most elérzékenyülök rajta. Anyukám is ilyen, tőle örököltem. Minden gálán sír, mert olyan büszke. Ezért nem vagyok a gálán én a műsorvezető, végigsírnám.

• Hogy megy egy picivel a vállalkozásvezetés?
Nem voltam kifejezetten gyesen. Párommal, Gyulával nagyon szépen megoldjuk: négy óráig én vagyok Nonóval, utána cserélünk, illetve már egyre többet van bent velem. Esténként, hétvégén, ha nincs verseny, akkor együtt vagyunk. Persze jelenleg négyszer annyi időt töltök a kicsivel, mint a párommal, de most ennek van itt az ideje.

• Közeledik a karácsony. Szokott lenni hagyományos TST karácsony?
Az összes tánccsoportot meghívjuk, hogy összekovácsolódjunk. Rengetegen vagyunk ilyenkor. Mindig kihirdetjük a legkreatívabb TST sütit. Olyanokat szoktak csinálni a gyerekek, hogy el sem hiszem. Rengeteget agyalnak, foglalkoznak vele, kreatívok, és a szívüket, lelküket beleadják. Pont ezért szerettem volna saját tánciskolát: itt mindenki kiélheti a kreativitását, és közösen, egy családként létrehozhatunk valamit.