Teljesítménykényszer

Becsengettek, vége a felhőtlen nyárnak. A jót hátra hagyni nehéz, de azért a tanévkezdést a legtöbb gyerek már várta. Van azonban olyan is, akinek egy pici örömet sem jelent a szeptember, mert számára élmény helyett szorongással jár a tanulás.

A felnőttek között sokan nem értik, miért van szükség ilyen hosszú nyári szünetre. Talán a gyerekek felügyeletével kapcsolatosan rengetek logisztika, szervezés és anyagi tehernek köszönhető ez. Azonban, a hosszú heteken át tartó lazításra a kicsiknek érzelmileg és a gondolkodásuk, tudásuk fejlesztéséhez is óriási szükségük van. Az év közben tanult anyag ilyenkor ülepszik, mélyül. Egy ideig nem kell korán kelni, sietni a délutáni edzésekre, különórákra, és nem kell az iskolai elvárásoknak megfelelni. Utóbbi nem is olyan könnyű, szülőnek és gyereknek egyaránt feladhatja a leckét, és akár teljesítménykényszerhez is vezethet. A túlzott megfelelés nehézségeiről Pákozdi Nóra klinikai szakpszichológust, a Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet, valamint a ceglédi Egészségfejlesztési Iroda munkatársát Virág Henrietta kérdezte.

Pákozdi Nóra
klinikai szakpszichológus

• Mik az első jelek? Miből veheti észre a szülő, hogy gyermeke az iskolában túlzottan meg akar felelni?
A gyerekek magatartásának megváltozásából következtetni lehet arra, hogy valami bántja, valami történhetett az iskolában. Sokuk ilyenkor visszahúzódóvá vagy lehangolttá válik. Túl sok időt tölt a könyv felett, és mégis úgy érzi, nem tudja megtanulni az anyagot. Ettől alacsony önbizalom alakulhat ki, amely mögött különféle negatív gondolatok és hiedelmek húzódhatnak meg. Előfordulhat, hogy a gyermek gyengébb jegyeket kap, mert esetleg nincs elég bátorsága felelni az osztály előtt. Sok esetben nem meri elmondani az őt ért kudarcokat és sikertelenségeket, mert szégyelli és/vagy fél a szülők reakciójától. A hangulata és viselkedése megváltozik ugyan, de nem biztos, hogy képes megérteni, és elmondani a benne keletkezett érzéseket. Emiatt nehéz a szülőnek beszéltetni őt a szorongóan és bénítóan ható érzésekről. Sok gyerek testi tünetek formájában kommunikál, azaz a teste beszél helyette. A szorongás változatos tünetek formájában jelentkezik, pl. has- vagy fejfájás, mely mögött nincs tényleges szomatikus betegség, illetve elváltozás. Ilyenkor megfigyelhető, hogy ezek a fájások el is múlnak a nap végére, és hétvégén nem jelentkeznek.

• Mi okozhatja a teljesítményszorongást, és meddig vezethető az vissza?
A teljesítménnyel, elvárásokkal kapcsolatos kellő mértékű szorongás alapvetően előnyös, hiszen kell egyfajta drukk, motiváló erő, ami ráveszi a diákot arra, hogy elkészüljön feladataival, és megtanulja a napi leckét. Amennyiben ez a szorongás olyan mértéket ölt, hogy befolyásolja a mindennapos közérzetet, jelentkeznek a fentebb említett tünetek, akkor érdemes utánajárni a mögötte húzódó okoknak. Az iskolai tananyag hatalmas mennyiségű, ezért sokszor nemcsak a diákok, hanem tanárok is érzékelik az idő nyomását arra vonatkozóan, hogy az elvárásoknak megfeleljenek, és mindent, ami a tantervben szerepel, átadjanak a diákok számára. Tehát a teljesítményre való elvárás ma már alapvetően az iskolarendszer része. Ráadásul a legtöbb gyerek meg szeretne felelni a szüleinek és tanárainak egyaránt.

• Maximalista szülő-teljesítményszorongással küzdő gyerek. Létezik ilyen összefüggés?
A szorongás okainak áttekintésekor mindenképpen szerettem volna külön kitérni a szülők által felállított követelmények és mércék hatására. A szabályok és határok a gyermek számára nagyon fontosak, viszont a túlzott elvárások, (amelyek már inkább a szülőről szólnak, mintsem a gyermekről) negatívan hathatnak, és ezek következtében már kialakulhat egy kóros szorongás. A gyermek állandó nyomás alatt érezheti magát, nehezére eshet lassítani, és túl kritikussá válik önmagával szemben, illetve túlzottan is törekedhet arra, hogy a szülőnek megfeleljen, hogy a büntetést, a kritikát elkerülje. Ez magával hozza az öröm, a lazítás, az eredményesség érzésének csökkenését. A szülők olyan mércéket állítanak számára, aminek képtelen megfelelni, de mégis folyamatosan törekszik annak eleget tenni. Merev, kritizáló szabályrendszert vehet át tőlük, irreális és tökéletességre törekvő elvárásai alakulhatnak ki, amelyet aztán az állandó elégedetlenség érzése kísér.

• Pedig ahogy tökéletes szülő sincs, úgy tökéletes gyerek sem. A túlzásba vitt maximalizmus hová vezethet?
Leggyakrabban az iskolai teljesítményhelyzetekben jelennek meg a szorongó gyerekeknél negatív gondolatok, amelyek olyan erősek is lehetnek, hogy megbénítják a viselkedését. „Ha nem fogom tudni, az osztály előtt megszégyenülők, leégek”. „Ha rossz jegyet viszek haza, soha többé nem nézhetek a családom szemébe.” „Ha rosszul emlékeznék, azt nemtudásnak értelmeznék.” Ennek következtében a tanuló alábecsüli belső erőforrásait, önbizalma csökken, és háttérbe szorulnak a jó képességei, erősségei. Amivel szemben pedig saját gyengeségeit felnagyítja: „Én mindig béna vagyok, mások jobbak nálam.” Ezek a tényezők együttesen alakítják ki a tényleges nehézségeket, fenntartják a szorongást, miközben aláássák a teljesítményt. Ezért aztán folyamatosan romlik a gyerek figyelme, és így a teljesítménye is, ami nyilvánvalóan az érdemjegyein is meg fog látszani. Sokszor megeshet az is, hogy elmegy a kedve egy két tantárgytól, és már ha csak elő kell venni az azzal kapcsolatos könyveket, attól negatív érzések árasztják el. Amikor ez a szorongás még nagyobb mértéket ölt, akkor akár az egész iskolai életre kiterjedhet, és iskolafóbia alakulhat ki tőle. Ilyen esetben nem várják a gyerekek a szeptembert, nem jár a társaik viszontlátása számukra örömmel, sőt már a nyári szünetben attól félnek, hogy hamarosan kezdődik az iskola. A szorongás a testben aztán számos formában alakot ölthet, körömrágás, extrém esetben szempilla vagy hajtépegetés is előfordulhat. A változatos testi tünetek, betegségek (hasfájás, fejfájás) mögött is a szorongás üzenhet arról, hogy a probléma mértéke meghaladta a gyermek megküzdő képességét.

• Mit lehet tenni ez ellen szülőként? Hogyan előzhető meg ez az állapot?
Fontos az, hogy szülők tisztában legyenek gyermekük képességeivel, és ahhoz mérten legyenek felé elvárásaik. Jó, ha a csemetének már gyerekkorában reális önbizalma lesz, tisztába kerül önmaga erősségeivel és gyengeségeivel. Ebben nagyon sokat segít az, ha az iskolában átélt érzelmekről, nehézségekről, félelmekről sokat beszélgetnek vele szülei, hiszen így tárulhatnak fel a negatív hiedelmei és félelmei is, amelyek a szorongást okozhatják. Természetes, hogy a legtöbb szülő azt szeretné, hogy gyermeke jól teljesítsen az iskolában, és elvárásokat is támaszt felé. Nyilván nem kell díjazni, ha nem tanul, és rossz jegyet kap. Viszont, ha túlzó és megalázó büntetést kap érte, akkor könnyen visszahúzódóvá és lehangolttá válhat, élete beszűkülhet a tanulásra, és eljuthat oda, hogy már nem tud semminek sem örülni, képtelen lazítani. Ez pedig nemhogy gyermekkorban, de felnőttkorban sem jó.
Már a cikk elején szó volt a nyári pihenés, regenerálódás fontosságáról. Tanácsos a vakáció alatt nem végig beosztani a gyerek idejét, nem ajánlott különböző idegen nyelvi órákra vagy nyelvvizsgázásra kényszeríteni. Hadd foglalkozzon olyan tevékenységekkel, amelyek őt kikapcsolják és feltöltik. Azonban nemcsak nyáron fontos ez, hanem a hétvégéken vagy akár nap végén is lehet olyan program, amely a gyermeket és a szülőket egyaránt kikapcsolja a hétköznapok mókuskerekéből. A család számára fontos az együtt töltött minőségi idő, amikor nem a tanulásról és munkáról szól minden, hanem arról, hogy milyen jó családban élni, együtt lenni, feltöltődni.