FLOWers Életmód Műhelyben jártunk

A flow-élményt nemcsak megélni lehet fontos. Van, akinek az ad sokat, ha segíthet abban, hogy mások átéljék azt.
A FLOWers Életmód Műhelyben – egy különleges kézműves kurzus alkalmával – Megyeri Katával a motivációról beszélgettünk.

Írta: Virág Henrietta

A ceglédberceli udvaron nagy a sürgés-forgás, a Barátunk az agyag és a bicikli elnevezésű gyerektábor záró délutánján járunk, miközben a felnőtt rakukerámia-kurzus résztvevői a hátsókertben, Bollin Katalin keramikus művésznővel már készülnek a hamarosan kezdődő égetéshez. A négy családanya által működtetett műhely nyugalmat áraszt, békés, afféle múltidéző porta, még az egykori kukoricagóré is áll. Olyan, ahol a látogató közelebb érezheti magát egy kicsit a természethez, és ahogy Megyeri Katával, a hely megálmodójával való beszélgetésünkből kiderül, jó eséllyel, önmagához is.

Megyeri Kata

• Különféle tanfolyamoknak, workshopoknak ad otthont idén tavasztól az egykori nagyszülői házatok. Központban a flow. Miért ennyire fontos ez Neked?
Tulajdonképpen mindig is akkor éreztem jól magam, ha olyan dolgot csináltam, amitől mások jól érzik magukat. Mindegy hogy milyen élményhez tettem hozzá, lehetett az szórakozás, testi- vagy szellemi jóllét. Munkálkodott jó ideje az érzés, hogy ezzel kellene hivatalosan is foglalkoznom, aztán két éve körvonalazódott, hogy mi is lesz ez. Azt biztosan tudtam, hogy a munkám lényegét az kell, hogy adja, hogy valamilyen módon másoknak jobb legyen. Mint például a mostani rakukerámia-kurzus. Ha ez csak néhány órára jelent valami plusz értéket másoknak, már megérte, ha pedig itt találkozik nálunk valaki valami olyannal, amitől elindul az életében egy pozitív folyamat, akkor meg pláne. Számomra ez a motiváció.

• Négy barátnő, négy anya, akiknek fontos a család, a vendégek és önmaguk jólléte is. Mennyire egyeztethető össze a cél, a munka és a gyerekek?
Minden területen azt tapasztalom, hogy ha valaki azt csinálja, amit szeret, ami jó neki, akkor nagyobb teljesítményre képes, sokkal nagyobb eredményeket érhet el. Mi még kóstolgatjuk, hogy mi is az, ami jó nekünk. Bármi olyan megszervezésére nyitottak vagyunk, amit valamelyikőnk szeretne, amire lenne igény, amihez a lehetőségeink is megvannak, a hely adottságainak is megfelelő, és persze nem ellenkezik az elveinkkel. A munka és a család az én életemben ma békében megférnek együtt. Amíg másik városba jártam dolgozni, addig problémát okozott, hogy nem voltam elérhető közelségben. Ma itt vagyok az otthonunktól két sarokra.

• A hely adottsága engem lenyűgöz, ahogy itt, a szőlőlugassal futtatott szaletli alatt beszélgetünk. Úgy gondolom, sok programhoz hozzátesz.
Sokáig kerestem a műhely ideális helyét, többször felmerült ez a nagyszülőktől örökölt ház is, aztán ha el is vetettem valamiért, mindig ide tértem gondolatban vissza. Eleinte azt szerettem volna, hogy nagyon profi kinézete legyen. Aztán rájöttem, nagyon sok minden van itt, amit kár lenne megváltoztatni, hiszen pont így, a maga természetességében jó. Mindig vonzódtam a különlegeshez, az egyedihez, és úgy gondolom, az általunk szervezett programok nagy részénél ez biztosan irány lesz. Nagyon örülök annak, hogy aki eljön ide, az nyitott szívvel fogadja ezeket a dolgokat. Mint például a mai rakut. Sokan még nem is hallottak róla, vagy ha igen, akkor is keveset, és nem volt lehetőségük még élőben látni, kipróbálni.

• De nem csak maga a program fontos a résztvevők számára. Feltűnt, hogy mindenki figyelemmel kísérte a másik munkáját, jókedvű beszélgetések, tapasztalatcserék kísérték a felnőtt kerámiakurzuson a mázazást. A közös érdeklődési kör azonnal közösséget alkot. Úgy gondolom, ma ez különösen fontos.
Igen, és különösen fontos ma az a fajta közösségépítés, ahol valóban befogadnak. Úgy érzem, hogy ami ma itt történik, és eddig itt történt, az mind erről szólt. A közösségnek különösen fontos szerepe van a babavárás és a kisgyermekes otthonlét ideje alatt, ebben az időszakban könnyen elszigetelődhetnek az anyák a külvilágtól. Ezért is indítottuk el a várandós klubot, ahol olyanok beszélgethetnek egymással napi problémákról, örömökről, akik ugyanabban a cipőben járnak. És ez igaz bármire, a közös érdeklődés magától közösséget kovácsol, mi csak a keretet adjuk hozzá.

• FLOWers Életmód Műhely. A hely nevében is ott a flow, ami a Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus flow-élmény fogalmára utal. Egy olyan élményre, ami a motivációt a maximumig fokozza, ami közben az ember képes teljesen odafigyelni valamire, és ösztönösen jön vele együtt az öröm.
Úgy éreztük, hogy ilyen névvel mást nem tehetünk, mint az e fajta flow-áramlatot gerjesztjük. Kötelezzen bennünket a névválasztás arra, hogy ez a hely erről szóljon annak is, aki ide ellátogat, és annak is, aki benne dolgozik. Úgy gondolom, ha valaki egy dologgal nagyon komolyan foglalkozik, akkor az ahhoz tartozó más tevékenységekre nem feltétlen marad energiája és kedve. Mi négyen mások és mások vagyunk, ezzel kiegészítjük egymást, és úgy néz ki, hogy együtt könnyebben meg tudjuk valósítani azt, hogy csak azzal foglalkozzunk, amit igazán szeretünk.

• A kellő önismeret lehet a titka annak, hogy az ember azt csinálhassa, amihez valójában kedve van?
Elsősorban mindenkinek magában kell ezt keresni, de lehet hozzá segítséget kérni/kapni. Nagyon sok ember titkos vágyként őrizgeti a szívében azt, amivel szívesebben foglalkozna, és még csak addig sem jut el, hogy végig gondolja, mi kellene hozzá, hogy elindulhasson az úton. Pedig lehet, hogy nem is lenne olyan óriási dolog. Ha átgondolja, akkor valószínű lesz is egy kottája, ami szerint haladjon. De első lépésként megfogalmazni önmagunkban, önmagunknak kell. Sokszor pont az a baj, hogy mások mondják meg, hogy mit is tegyünk, például ugyanazt, mint az apánk vagy az anyánk. Ami lehet, hogy rendben van, de az is lehet, hogy nem.

• És számodra itt, a mai nap, ez a különleges keramikus „játék”, a raku, az flow?
Engem nagyon sok minden érdekel, de elmélyedni csak nagyon kevés dologban tudok. Mondjuk ez nem olyan nagy baj. Azt viszont nem bírom ki, hogy ne csináljam végig a programokat legalább egyszer a többiekkel. Muszáj, mint ahogy most ezt a raku-kurzust is, de soha nem leszek keramikus, mert ahhoz kitartás kell. Én egy dologban tudok kitartó lenni, hogy mindig újabb és újabb dolgokat hajtsak fel. Ha itt élvezik a résztvevők, amit csinálnak az nekem pont elég. Eljutunk a megvalósításhoz, és nekem már kell a következő, amit megszervezhetek. Ez így jól esik nekem, és bízom benne, hogy értelme is van.

RAKU, avagy a „ráérő idő élvezete”

rakuzott kerámia

A raku egy Japánból származó, körülbelül 600 éves égetési technika, mellyel a kerámiák végső felületét adják meg. A samottos agyagból készített tárgyakat elektromos kemencében kiégetik, majd gyakran valamilyen fém-oxidot tartalmazó mázat visznek fel rájuk. Különlegessége a második, mázas égetési módban rejlik. Szabadtéri, általában egyszerűen megépített, gázégővel fűthető kemencében 1000 fok környékére felmelegítik a mázazott tárgyakat, majd gyors hűtés során, kemencén kívüli redukciót hoznak létre. A fém-oxidot tartalmazó mázból valamilyen redukáló közegben (ez lehet egy fűrészporral töltött hordó), az oxigént elvonva, a kerámián megjelenik a fém. A természet csodás színjátéka ez, nincs két egyforma redukció. A hirtelen hőváltozásnak köszönhetően szépen berepedezik a tárgyak felületén a máz, és ezeket a hajszálrepedéseket beszínezi a füst, ezáltal egyszeri, megismételhetetlen rajzok keletkeznek rajta. Azért kell hozzá a samottos agyag, hogy azt a hősokkot, amit ilyenkor átél, túl is élje.