Détár Enikő: „Egy életünk van ebben a fizikai testben”

Sokszor volt már fent, és bizony megjárta a poklok poklát is, de mindig felállt. Hangját és tehetségét az egész ország ismeri, ki a színházból, ki a televízióból.

Détár Enikővel, Déryné- és Artisjus-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, szabadúszó művésznővel a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Titanic musical főpróbája előtt Bátóczki Nikolett beszélgetett.

Détár Enikő
színművésznő

• Visszatérő művésze vagy a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, ahová évről évre több tízezer ember látogat. Színész szemmel szerinted mi a varázsa ennek a színpadnak?
Ez egy tradicionális hely, a Szegedi Szabadtéri Játékok szinte minden előadása telt házas. Hogy ennek mi a titka? A jó műsorpolitika és a szabadtér varázsa. Itt a Dóm és a négyezer ember. A színészetben engem az a bizonyos energiaáramlás az, ami a legjobban érdekel, és ez itt is megvan. A pillanat művészete az, ahogy a színészek állnak a színpadon, érzelmeket, gondolatokat közvetítenek, és ez hat a nézőkre. Minél több emberre hat ez az energia, annál nagyobb lesz, és ez tényleg egy csodás élmény.

• A Mamma Mia öt évvel ezelőtti bemutatója után ismét egy, a Broadway-en már sikert sikerre halmozó musicallel térsz vissza Szegedre, a Titanic-kal. Mesélnél az új szerepről?
Mrs. Alice Beane-t játszom, ez egy karakter szerep, a férjemet Kiss Zoltán (Kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja) alakítja. Középkorú házaspár, a másodosztály utasai, akiknek egy felnőtt lányuk van. Az én figurám elégedetlen a sorsával, többet akar, és ki is mondja ezt. Van egy vasáruboltjuk, és a férjnek ez elég is. Alice-nek, aki nagyjából az én korosztályom, már nincsen anyai teendője. Noha a feminizmus már elindult, a nők még nem dolgoztak. Unatkozik, és ezért mások életével foglalkozik. Mindenkiről tud mindent, idegesítően pletykálkodik. A férjét ez nyomasztja, és időnként szomorú, hogy nem tudja megadni a párjának azt, amire vágyik.

• Több mint harminc éve vagy a pályán. Voltál már díva és komika is. A színház mellett a Dívák produkcióval is járod az országot. Van olyan szerep, amit még nem játszottál, és szívesen kipróbálnád benne magad?
Amikor fiatal voltam, akkor fogalmaztam meg ilyet, és később, harminckilenc évesen, kétgyerekes anyukaként el is játszottam az álomszerepet. Ez a Kabaré Sally-je volt. Azóta nem tűzök ki vágyakat, igyekszem annak örülni, ami van. Boldog vagyok, hogy megtalálnak jó és értelmes feladatok, mint például a Titanic Alice Beane-je. Ez egy csodálatos csapat, és egy nagyszerű próbafolyamat végén vagyunk. Ellentétben Alice-szel, én elégedett vagyok!

• Hol és miben találkozhatnak veled a nézők a következő évadban?
Sokfelé játszom, az idei évadban tizenvalahány darabban. Ahogy itt befejezzük, elkezdődik Montague-né szerepével a Rómeó és Júlia az Arénában. A Turay Ida Színházban lesz ősszel a Salsa, szivar, szerelem bemutatója, és egy prózai előadásban is látható leszek. Ez egy anyaszerep, Barta Lajos Szerelem című tragikomédiájában. A Madách Színházban három darabban a Mamma Mia-ban, a Mary Poppinsban és a Poligamy-ban is feltűnök a színpadon. Szóval van feladatom, és most úgy érzem, hogy egy ideig nem szeretnék újat, mert bő félév alatt hat darabot próbálok. Persze vannak olyan feladatok, amiket nem lehet nem elvállalni, ilyen a Titanic is.

• Két felnőtt gyermeked van, Eszter és Zsigmond. Eszter nyitott volt a művészi pályára.
Kicsi lányként gyakran fellépett velem, és az édesapjával is forgatott (Rékasi Károly, színművész). Egyébként táncol a mai napig, méghozzá nagyszerűen, de végül a közgazdász pályát választotta, és ma már egy nagyon komoly cégnél menedzser.

• Mit tanácsolsz a pályakezdőknek hogyan kezeljék a stresszt, a sikereket és az esetleges kudarcokat?
Nem tudom melyiket a könnyebb elviselni. Nagyon nehéz ma. Nemcsak a Színművészeti Egyetem van, hanem rengeteg színiiskola, színitanoda. Mivel többfelé játszom, így látom, hogy milyen nehéz most a fiataloknak. Aki kap bármiféle papírt, azok közül sokan azt érzik, hogy nekik már jár a színház, a színpad, a szerep, hiszen ezt hitetik el velük. Én azt szoktam mondani, hogy ez a generáció már internethasználó. Ne legyenek irigyek! Tájékoztassák egymást, hogy minél több meghallgatásra, próbafelvételre eljussanak. De azt hiszem nemcsak a mi szakmánkban, hanem mindenhol máshogy kell a köztudatba kerülni, mint nekünk kellett. Nagyon sokan vannak, és sokaknak van valamilyen iskolája, színművészeti végzettsége, egyéb diplomája. Sajnos ez nagyon kegyetlenül hangzik, de ennyi emberre nincs szükség. Ma már az a minimum, hogy legalább egy idegen nyelven tudni kell beszélni. Hogyha nem sikerül, mérlegelni kell, és bírni kell időben váltani. Nem szabad belekeseredni, hiszen egy életünk van ebben a fizikai testben. De feladni se szabad! Az biztos, hogy néhány kudarc és nem után még menni kell, de ha pár évig nem sikerül, hacsak nincs egy olyan családi háttér vagy partner, aki támogatja ezt az álmot, akkor keresni kell más utat, mert könnyen méltatlan helyzetbe lehet kerülni.

• Zsigmond is a nyilvánosságot választotta, sok fiatal példaképe. Féltetted Őt ettől?
Van, akinek példaképe, és van, akinek ellensége. Ő nagyon kritikus, nyílt és őszinte. Nyilván féltettem, de azt gondolom ez érthető is. Mikor a gyereked nem jön haza, akkor azért megrettensz. A Lázadások éjszakája verses kötetére nagyon büszke vagyok. Ijesztő érettségű gondolatai vannak. Mi sem értünk egyet mindenben, de ezeket meg tudjuk beszélni, és ez fontos.

• Anyaként lehet könnyíteni az ezzel járó nehézségeken?
Egyik gyerekemet sem szeretném valamilyen irányba vinni, szabadon hagyom őket, és azt kívánom, hogy legyenek önazonosak. Azt az életet éljék, amit ők szeretnének, ne azt, ami az anyjuknak sikerült vagy sem. A saját életüket éljék, és ha bármi baj van, rosszat léptek, vagy egy nehéz időszakuk van, akkor azt szeretném, hogy tudják, van egy Manyájuk (A fiam hív így: a mama és az anya összevonása). Érezze mind a kettő, amíg én élek, jelen vagyok. Most egy helyes kis házban lakom, de ha egy szoba-konyhában kellene ezt tennem, hiszen egyikünk se tudja, hogy mit hoz a jövő, akkor tudják, ahol én vagyok, ott nekik mindig van helyük.