„A táncba könnyű beleszeretni”

2013 óta Kecskemét balett-társulattal is büszkélkedhet. Az együttes meghatározó egyénisége Barta Dóra, aki művészeti vezetőként, koreográfusként és rendezőként irányítja a Kecskemét City Balettet. A Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művésszel az elmúlt sikeres évadról, a következő hónapok előadásairól és magáról a táncról beszélgettünk.

Írta: Vágsélei Csilla Sára

Barta Dóra
Kecskemét City Balett
művészeti vezető

• A 2018/19-es évadban, több év óta először táncszínházi előadás is bekerült a Kecskeméti Katona József Színház bérletébe, méghozzá a nagyszínházba. Milyenek a visszajelzések?
Nagyon pozitívak. Minden olyan félelem és aggodalom, ami azt mondaná, hogy a tánc rétegműfaj, az mindinkább kopik. Egyre többen jönnek rá, hogy a tánc kulturális csemege, amit bármikor fogyaszthatnak. A Kecskemét City Balett életében nagy lépés, hogy már a nagyszínházi bérletsorozatban szerepelhet. A Traviata szinte minden előadása pótszékes volt. Talán a szerencsés darabválasztásnak is köszönhető, hogy táncelőadást szerető nézővé tudtuk varázsolni a kecskeméti közönséget.

• Úgy tapasztaltam a közönség soraiban, hogy egyre többen nyitnak a táncelőadások felé, még a tánc témájában zárkózottabb férfiak is.
Nagyon érdekes dolog, amit sokszor hallunk: férfi ne nézzen balettet! Úgy gondolom, hogy az az ember, nemtől függetlenül, aki nem nyitott érzelmileg a katarzisra, annak sajnos mindegy, hogy milyen műfajú előadást néz. Csak a táncra hamarabb rámondják, hogy nem nekem való, mint a múzeumra, mert arra nem illik. Ezt szeretném megváltoztatni, ezért ahol tehetem kapukat nyitok. Szerencsére nagyon sok férfi nézőnk van, akinek a Traviata lett a kedvence. A tánctagozat művészeti titkárának egyik fontos feladatának szabom meg a nézőkkel folytatott, előadás utáni közvetlen kapcsolattartást. Bár én is sokszor megteszem, ő azonban minden előadás után figyeli a nézői reakciókat. Azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb esetben nem számítottak erre az élményre. Aki látta a Traviatát, azt már nem kell meggyőznünk, hogy nézze meg a következő darabunkat.

• Hogyan lehet meghatározni a KCB táncstílusát? Fúziósnak tűnik.
Fúziós, és ez így korszerű. Az innovatív produktumok általában sok dolog összekapcsolásával jönnek létre. Ez a táncban is így van. A klasszikus balett mindig az alap. Emellett megjelenik több olyan modern és kortárs technika, amely nem engedi, hogy egysíkú legyen az előadás formanyelve. A legtöbben kizárólag klasszikus balettre számítanak, nem is gondolják, hogy ilyen is lehet.

• A Balett+ előadások által bőven van példa a műfajkeveredésre. A Balett+Kőszegiben te is táncoltál. Lesz még ilyen?
Rám jellemző, hogy keresem a lehetőséget a műfajkeveredésre. Ilyenkor a próza és a tánc fúziója fele-fele arányban valósul meg. Ez nagyon izgalmas vállalkozás. Van amit szóban, van amit mozgással érdemes kifejezni. Kőszegi Ákossal különösen szerettem dolgozni. Az, hogy táncoltam is, az egyedi eset volt. A táncművész karrieremet már lezártam magamban. Valószínűleg azért, mert egy nagyon gazdag pálya van mögöttem, és nincs hiányérzetem. Egy táncosnak napi nyolc órát kell foglalkoznia a testével, amit én már nem tudok belepréselni az időrendembe. Mivel maximalista vagyok, enélkül az állandó fejlesztés, gyakorlás nélkül nem is mennék olyan nyugalommal a színpadra, mint régen.

• A KCB táncosai nemcsak táncszínházi előadásokban vesznek részt, hanem a színház zenés produkcióiban a tánckar szerepét is betöltik. Hogyan bírják?
Egy táncművész alapvetően sokat dolgozik, ezért erre rendezkedik be. Aki itt dolgozik, az táncművészként több módon, több feladatkörben is megjelenik. A tiszta táncszínházi előadásokban mutatkozik meg leginkább a professziójuk, a művészeti ág mélységeibe, különböző rétegeibe itt tudnak igazán bepillantást engedni a közönségnek. Ugyanakkor a zenés-táncos előadások hagyományosabb, szórakoztató formáit is jól művelik, s kiemelkedő színvonalat hoznak az előadásokba. Nekünk az a legfontosabb, hogy egy adott produkcióban a műfajunk a legmagasabb minőségben jelenjen meg.

• A következő évadban miben láthatjuk a KCB táncosait?
Az első bemutató a Chicago című musical lesz, amiben a balettkar nagy szerepet kap a koreográfiámon keresztül. Augusztus utolsó hetében már meg is kezdődött az intenzív munka. Az évad első felében a tánCirkusz című új produkcióval jelentkezünk majd. A Kecskemét City Balett idei nagyszínházi bemutatója az Anna Karenina lesz az évad második felében, aminél a konkrét próbafolyamat 6-7 hét, de a gondolatok már egy évvel korábban megszülettek. Közkívánatra újra látható lesz a kis színpadon Vivaldi: A négy évszak c. táncelőadásunk. Szerencsére Kecskeméten rendszeresen lépünk fel reprezentatív városi programokon, és céges rendezvényekre is gyakran hívnak minket. Szeretnék a közeljövőben nyitni külföld felé is, hogy minél szélesebb körben megismerjék a Kecskemét City Balettet. A Rómeó és Júliával már hivatalosak is vagyunk Lengyelországba egy fesztiválra.

• Miért pont Anna Karenina és milyen megközelítésből?
A Traviata sikere megerősített minket abban, hogy az irodalmi alapanyagú előadások jól működnek, ezért is kérte tőlem a színház vezetése most ezt a darabot. Az Anna Karenina egy nagyon jól táncolható érzéki, érzelemdús téma. A Traviatának a zenemű volt a gyökere, itt pedig azt gondolom, hogy az irodalmi mű vonzza majd a közönséget. Legtöbbször úgy alkotok, hogy valami erős inspirációm van, akár lélektani, akár zenei. Az Anna Karenina zenei szempontból nagyon nyitott lesz, a Michael Nyman-féle filmzenék például erősen jelen lesznek, mert az előadás egész vizuális megjelenését filmszerűnek látom.

• Vezeted a KCB-t, rendezel, koreografálsz, édesanya vagy, és a párod is táncol. Hogyan tudjátok összelogisztikázni a mindennapokat?
Speciális napi beosztással. Azonban a családi összetartó erő, a szeretet mennyisége, minősége a leghektikusabb órákat is gazdaggá tudja tenni. A kisfiunk ebbe született bele, ehhez szokott hozzá. Az a minőség, ahogy mi élünk, egyfajta hidat képez a hétköznapi problémák felett. Erős a kötőszövet, ami összetart minket, és mi ezt ápoljuk. A kisfiunk sok olyan helyzetben van, amibe a korosztálya nem biztos, hogy belelát. Nekünk arra kell figyelni, hogy inspirálóan és jól integrálódjon ebbe a környezetbe, közben maradhasson gyerek. Ő is jól táncol, de figyelünk arra, hogy ez a közeg ne zárja be számára a világot. Arra ösztökéljük, hogy másba is belekóstoljon, mert a táncba nagyon könnyű beleszeretni, hiszen intenzív emberi kapcsolat. Ezért nem visszük be állandóan a próbákra. Ha pedig végül a tánchoz ragaszkodik majd, akkor segíteni fogjuk.

• Mi az a pár tulajdonság, amivel mindenképpen rendelkeznie kell valakinek, hogy hivatásszerűen tudja űzni a táncot?
A kitartás a legfontosabb, mert a végeredmény ugyan gyönyörű, de azért ez az egész nem a csillogásról szól állandóan. Arra törekszünk, hogy az elvégzett kemény munkából ne látszódjon semmi. Kell hozzá még nagy fokú tudatosság, előretervezési képesség is. Hiszek abban, hogy meg kell azt tervezni, hogy táncművész leszek, látni kell előre az időt és munkamennyiséget, amit a táncművészet igényel. Harmadik a szenvedély és a kifejezési vágy, mert az hajtja a művészt. Azt, hogy ezt szóban mondja el, vagy lefesti, vagy éppen eltáncolja, az csak a csatorna, de a szenvedély nélkül nem fog előre jutni. Különleges dolog a balett, hiszen megszületsz egyfajta természetes mozgáskoordinációval, és akkor egyszer csak a klasszikus balett azt kéri, hogy mindent máshová tegyél, mint ahogy addig megszoktál. Nagyon erősen a test adottságait kiforgató, a fizikával ellentétes magatartást kérő műfaj ez. Én azt gondolom, hogy lehet nem szeretni a táncot, de aki ebbe egy kicsit belelát, pillanatok alatt tisztelni fogja a műfajt. A táncművész megszállottsága hasonló az élsportolóéhoz vagy a kutatóéhoz. Ugyanazt teszi mind, egyetlen munkára koncentrál egész életén át, szakadatlanul tökéletesíti a tudását, és mindvégig érzi, hogy a tanulásnak és az önfejlesztésnek soha sincs vége.