LOVAK és gyerekek

A flow-élmény kicsinek és nagynak egyaránt fontos. A gyerekeknek is szükségük van olyan tevékenységre, ami energiát ad nekik, feltölti őket, hogy a tanulás, a hajtás, a hétköznapi rutin elviselhető legyen számukra. Ezt az élményt csakis valamilyen önmaguk által végzett cselekvés képes megadni. A lovaglás egy ilyen lehetőség.

Írta: Virág Henrietta

A felgyorsult, online világban számos szülőnek nehézséget okoz, hogy hogyan vegye rá a gyerekét arra, hogy ne a telefonján, a számítógépén lógjon naphosszat. Erre nagyon jó alternatíva, ha lovak közelébe engedi. A ló ösztönző módon hívja magához a gyerekeket, a velük való törődésben nem jut hely a mobilnak. A lovaglásnak a mozgásból adódó fizikai hatásán túl, nem kevés, pszichére való pozitív hatása is van. A pszichológiai lovasterápiáról Dr. Szabó-Balogh Virág, klinikai gyermek-szakpszichológussal, család- és lovasterapeutával, a Pszicho-Pata Lovas és Lovasterápiás Központban beszélgettünk.

Amiben egy ló segíthet:
• Kiszabadulva a négy fal közti térből, szabadabb formában lehet ismerkedni a lóval és a természettel. A ló szociális lény, hívogató funkciót tölt be, ismerkedne. Ez jótékony hatással lehet a vele foglalkozó gyerek kapcsolatteremtési készségére is.

• A lóval való munka és törődés során megosztott figyelemmel kell lenni. Figyelni kell a saját testtartásra, a lóra, a lovasoktatóra, a különböző jelzések összehangolására. Mindez a figyelmi funkciókat erősíti. Ráadásul a ló nem tudja a visszajelzéseit diszkréten mondani, hanem „tükröt” tartva, azonnal ok-okozati rálátást ad a gyereknek.

• Lovazás közben nagyon sok olyan helyzet adódhat, ami egyfajta megküzdési feladatot is jelenthet. A ló önmagában egy nagy izomtömeg. Ott állni egy 350-600 kg-os hústoronnyal szemben, már az is egy küzdelem. A lóval kezdetben a legegyszerűbb feladatot elvégezni is kihívás lehet. Elérni azt, hogy az állat nyugodt maradjon, elfogadja a gyereket, mint őt vezető személyt, a szociális készségek fejlesztése terén nagy kulcs lehet. Főként a szorongó gyerekeknél, illetve azoknál, akik alapvetően nem lennének szorongók, de a jelenlegi közegükben valami miatt mégis perifériára kerültek. Olyanoknál, akik nem találják a közös hangot a társaikkal, és nem tudják, hogy hogyan is tudnának kapcsolódni a többiekhez. A ló szimbolizálhat akár egy egész osztályt, és ha az állattal szót ért a gyerek, sikerélménye lesz. Az e fajta megerősítés pedig az önbizalmat növeli.

• Lovaglás közben az optimális kockázatvállalást is lehet gyakorolni. Nekem hol van a határ? Merem-e tologatni? Ki merek-e lépni a komfortzónámból? És ha kimerek, akkor meddig megyek tovább? Megtalálom-e azt a pontot, amíg kompetens vagyok, ameddig minden rendben lesz, vagy esetleg ész nélkül cselekszem?

• Ma nehéz megtalálni a gyerek számára azt a mozgást, aminek nem versenysport a vége. A Pszicho-Patánál a lovaglás a gyerek igényeihez igazodik. Ha pörgősebb órát szeretne valaki, akkor lehet róla szó, de ha nagyon fáradt, ép egy betegségből jött ki, vagy nagyon meleg van, és nem arra vágyik, akkor meg szabad kérni, hogy csak sétálhasson a lóval. Senkit sincs miért sürgetni. Séta közben akár meg is lehet nézni egy-két rókavárat, madarászhatnak, gombászhatnak egyet. A lényeg a hétköznapi mókuskerékből való kiszakadás, és az, hogy észrevegye a gyerek a természet csodáit. Ahogy ők fogalmaznak, próbálnak lovazást tanítani, hogy a gyerekek értsék, hogy mit miért csinálnak, értsék, hogy a ló hogyan is működik. Kicsit viccesen hangzik, de tanuljon meg lóul gondolkodni, hiszen a ló képtelen az ember fejével nézni a dolgokat. Virág és férje, Géza úgy gondolja, hogy a mentalitást átadni fontosabb, mint a technikát. Hiszen a technika az jön szépen, ha az embernek kényelmetlen a lovon ülni, majd változtat a testtartásán. Ha valaki tud lóul gondolkodni, akkor tudni fogja előre például azt, hogy mitől ijed meg az állat, és ha ő egy hajszállal ebben előtte jár, akkor tudja kezelni. Szól neki, hogy nincs baj. A ló nem bicikli, nem elég lerakni, ha leszálltunk róla, fel kell venni vele a kapcsolatot, megérezni, hogy ő mire vágyik. Előfordulhat, hogy maga a jószág sincs olyan állapotban, hogy terepre menjen, ezt jó észrevenni, és a saját igényünkből legalább időszakosan hátrébb lépni. Vagyis a lovazás empátiára is tanít. Nagy valószínűséggel ez által egy gyerek a társai fejével könnyebben tud gondolkodni, hiszen magát a nézőpontváltást is gyakorolja.

Dr. Szabó-Balogh Virág,
klinikai gyermek-szakpszichológus, család- és lovasterapeuta

„A lovakkal való kapcsolatom korán elkezdődött. Óvodás koromban a környékünkön gyakran láttam lovaskocsit. Ha úgy adódott, leültem az út szélére, néztem, és rajzoltam a lovakat. Lovagolni viszont kevés lehetőségem volt. Már pszichológushallgató voltam, amikor megfogalmazódott bennem, hogy aktívan foglalkozni szeretnék lovakkal. A Bátor Tábornál sokat önkénteskedtem, először ott hallottam a lovasterápiáról. A diploma megszerzése után elvégeztem a kétéves lovasterapeuta-képzést, és megvettem az első lovamat. Akkor még Cegléden a városban laktunk, a lovat máshol kellett tartani. Sokat dolgoztam, továbbképeztem magam, nehéz volt összeegyeztetni még azt is, hogy a jószághoz rohangáljak. A férjemmel együtt döntöttünk, költözünk, két és fél évig kerestük az ehhez megfelelő helyet. A férjem akkor még erdészként dolgozott, de időközben lovasoktató lett. Eljött az a pont, hogy az ő részéről sem ment már a két dolog egyszerre. Az előre menekülést választottuk, a párom lovasoktat, én a pszichológiai magánrendelésemet együtt viszem a lovasterápiával, saját vállalkozásunkban, saját lovainkkal dolgozunk. Közben megszületettek a lányaink, akiken azt látjuk, hogy iszonyat élvezik a tanyasi életet, de majd ha felnőnek, ezt elmesélik ők. Egyrészt gyerekkori álmunkat valósítottuk meg, másrészt soha véget nem érő fejlesztésekbe kezdtünk, de jól van ez így. A lovasoktatás, a lovasterápia és a szünidei táborok szervezése mellett, törekszünk arra is, hogy valamiféle lovas közösségnek adjunk otthont. A hozzánk járóknak igyekszünk lehetőséget adni arra, hogy legalább havi rendszerességgel egy-egy napot közösen, szervezett program keretében eltölthessenek nálunk.”

A cikk eredetileg a Családinfó Magazin 2019. nyári számában jelent meg.