Menni vagy nem menni?

Az óvoda utolsó évében felmerül a kérdés: vajon elég érett a gyermekem az iskolára? No, és hogyan fog megbirkózni az iskolával vagy netán azzal, ha ovis marad? Az iskolaérettség kérdéseire Dr. Kádár Gabriella pszichológussal keressük a válaszokat.

Írta: Vágsélei Csilla Sára

Dr. Kádár Gabriella pszichológus

A törvény alapján a gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelynek augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben. Azonban ez nem ilyen egyszerű. „Az iskolaérettség összetett fogalom. Három pillére van: a testi, pszichés és szociális érettség. Ahhoz, hogy a gyerek iskolába mehessen, mind a háromnak meg kell felelnie. Határeseteknél természetesen mérlegelnek a többi érettség alapján”- tájékoztat minket Dr. Kádár Gabriella, pszichológus.

Mit is takar ez a háromféle érettség?
• Testi érettség: 120-130 cm magas, 20-22 kg, fogváltás megkezdődött, megfelelő fizikai erőnlét, alakváltás már megtörtént, kialakult a jobb- vagy balkezessége, összerendezett finom- és nagymozgások.
• Pszichés érettség: logikai gondolkodás, emlékezeti képesség, téri tájékozódás, általános tájékozottság az adatairól, jó beszédkészség, feladat- és szabálytudat, érzelmi érettség, szükségletek késleltetése.
• Szociális érettség: társas kapcsolatokra képes, be tud illeszkedni a közösségbe, alkalmazkodik társaihoz és a felnőttekhez, együttműködő.

Mire figyeljen a szülő?
Érdemes egész óvodás korban figyelni a kicsit, hogy ne az utolsó évben derüljön ki egy elmaradás. „Ha azt látjuk, hogy a gyermek nem úgy mozog, mint a többi vagy elmarad a rajz- és beszédkészsége a többiétől, akkor érdemes azzal foglalkozni. Egy elmaradt rajzkészségen sokszor egy féléves gyógytorna ugrásszerűen változtat. A nehéz beilleszkedés, vagy az olyan szorongásos tünetek, mint a bepisilés még 5-6 éves korban is fennállnak, akkor ajánlott pszichológus segítségét kérni, mert erre sok járulékos probléma rátevődhet. Ha még a nagy csoportban is jelen van a szeparációs szorongás és sír, ha elszakítják az anyjától, szorong a társaitól, óvónőktől, akkor ugyancsak javaslom egy szakember felkeresését”- figyelmeztet Dr. Kádár Gabriella.

„Nem minden gyerek kerül iskolaérettségi vizsgálatra. A vizsgálatot kérheti a szülő is a pedagógiai szakszolgálattól, ha nem ért egyet az óvónővel, de javasolhatja az óvoda is, és vitás helyzetben akár a hatóság is elrendelheti. Vizsgálat esetén a szülővel is beszélgetünk a gyermek élettörténetéről. A tesztet a gyerek tölti ki, amely közben őt magát is figyeljük. Figyelembe vesszük az óvodai jellemzést is. Ezek összességéből születik meg maga a döntés”- mondja a pszichológus.
A szakértő szerint érdemes bevonni a döntésbe magát a gyereket is. Beszélgessünk vele a témáról, hiszen róla van szó. Két eset van általában: a gyermek már nagyon akar menni, de még nem érett, vagy a gyerek nem akar menni, a szülő viszont tolja be az iskolába. „Szerencsés esetben ez a kettő összeérik. Mindig egyedi a megítélés. Én annak vagyok híve, hogy nem iskolát, hanem pedagógust érdemes választani. Az első osztály nagyon fontos, egy életre meghatározza a gyermek teljesítményhez való hozzáállását. Ott dől el, hogyan viszonyul magához mint teljesítő emberhez. Ez adja az önértékelése alapját. Ha olyan pedagógushoz kerül, aki nem tudja motiválni és számára túl szigorú, az egy életre elronthatja az önértékelését. Ha valakinek módja van rá, akkor menjen el a nyílt napokra, kérdezgesse az ismerőseit, és találja meg a gyermeke számára legjobb pedagógust”- javasolja a pszichológus.

Dr. Kádár Gabriella hangsúlyozza, hogy súlyos, hosszú távú problémákat okozhat, ha a gyerek nem éretten kerül az iskolába. Szülhet a helyzet beilleszkedési, tanulási nehézségeket és pszichés alapú fizikai tüneteket is. „Erre az egy évre érdemes találni a gyerkőcnek egy tevékenységet, amiben sikerélménye van. Lehet az sport vagy kézműves foglalkozás is. Azzal, hogy kiemelkedik, eltereljük a figyelmét arról, hogy a társai már iskolások” – ajánlja a szakértő. A szeptembertől iskolába járó kis óvodást nyáron ne bombázzuk feladatlapokkal, tanítással, ha ő maga nem kéri. Érdemesebb inkább csak pozitívan ráhangolni az új helyzetre: közösen megvenni a táskát, becsomagolni a könyveket, mesét olvasni az iskoláról, vagy beszélgetni a szülő saját élményeiről.

„Magyarországon nagy divat, hogy a gyereknek az iskola az első – hívja fel a figyelmet a pszichológus. – Hasznos tud lenni, ha az iskola mellett van valami más is, ami hangsúlyos. Legyen az a tánc vagy akár főzőcske. Ha a gyermek más közösséghez is tartozik, akkor nem lesz rajta akkora nyomás. Gyakran találkozom teljesítménykényszeres szülőkkel, akik nem tudják lazábbra engedni a pórázt, ha a gyerekük teljesítményéről van szó. Persze fontos a teljesítmény, de az nem minden. A túlzott kényszer visszacsap. Arra kell törekedni, hogy a gyermek ne féljen. Ha kap egy rossz jegyet, hívjuk meg egy sütire, vigasztaljuk és beszéljük meg, hogy miért sikerült így. A gyerek éppen eléggé szégyenkezik, ne tegyünk rá még egy lapáttal. Sok minden lehet egy rossz jegy mögött, derítsük ki! Ha az első egy-két évben sikerül ezt a bizalmat képíteni, akkor később sem lesz probléma.”

A cikk eredetileg a Családinfó Magazin 2019. tavaszi számában jelent meg.