Hüllők a lakásban

Szinte hangjukat sem hallani, a bútorok sem lesznek teli szőrszálakkal. Szépen berendezett élőhelyük a természet egy szegletét idézhetik. Vagyis a hüllők ideális kisállatok lehetnek a lakásba, de ehhez az eleségállatokkal is meg kell barátkozni…

Írta: Virág Henrietta

Egyre nagyobb teret hódít a hüllők tartása. Míg egy-két évtizeddel korábban jó, ha húsz hüllőfaj volt beszerezhető Magyarországon, addig mára a könnyen elérhető fajok száma közel négyszáz, de némi utánajárással, akár kétezer faj között is válogathatunk. „Már hatévesen is fogdostam a kígyókat, a hazai siklókat, de a terrarisztikával komolyabban tizenhat éve foglalkozom – meséli Fekete Gergő, az Egzootika Kisállatkereskedés vezetője. – Azt tapasztalom, hogy a leopárdgekkók és a teknősök mellett egyre kedveltebbek a tíz éve még ritkaságnak számító agámák és kaméleonok. Én is közel száz féle hüllővel foglalkozom, van közöttük néhány különlegesebb faj is, mint például kéknyelvű szkink, ivarérett vörösfarkú boa, zöld, kék és vörös leguán, vízi agáma, és vannak baziliszkuszok is.”

MEG KELL BARÁTKOZNI AZ ELESÉGÁLLATTAL IS
Az állatkertekben, egy-egy kiállítás alkalmával vagy egy üzlet terráriumában a gyerekek többnyire félelem nélkül csodálják a nagytestű leguánokat és kígyókat is, ha lehetőségük van rá, szívesen meg is simogatják őket. A szülők között már többen vannak, akik valamiért csúszósnak, nyálkásnak gondolják őket, és irtóznak tőlük. „Ez persze tévhit – mondja Gergő. – Általában ott kezdődik a szerelem, amikor kezében tartja a kiválasztott állatot a leendő tulajdonos. Aztán a táplálás átbeszélése mindig sarkalatos pont. Van, akit eltántorít az, hogy az az állat élő táplálékot fogyaszt. Az eleségállat lesz az, akit otthon nem tűrnek meg, és így végül a kiválasztott hüllő sem mehet. A kígyó egeret, patkányt eszik. A kaméleonnak kellenek a tücskök, sáskák, gyászbogárlárvák, lisztkukacok. Ma már a terrarisztika ott jár, hogy sok hüllő etethető fagyasztott táplálékkal is. Én maradok az élőknél. Nem gondolom, hogy jobb, ha az egeret az ember pusztítja el, és fagyasztja le, mintha azt a táplálékláncban felette álló állat tenné. Ezzel hosszú távon magát az ösztönt is kiírtjuk az állatból. Van néhány növényevő hüllőfaj is, mint például a leguán.”

EGYIK KEDVENC: SISAKOS KAMÉLEON
Néhány hüllőnek egészen egyszerű a tartása, ha kellően tájékozódunk, tudtuk meg Gergőtől. Számos könyv, újságcikk és interneten elérhető szakanyag áll kezdő terrarista segítségére. A vásárlás helyszínén is érdemes minél többet érdeklődni. Nemcsak az állat életmódjáról, táplálkozásáról és gondozásáról, hanem például a várható élettartamáról is. Egy sisakos kaméleon például maximum öt évet él, jó, ha ezt előre tudja a szülő és a gyerek is. „Kezdő fajoknak a leopárdgekkót, a szakállas agámát, a gabona- és a patkánysiklót, a kaméleonok közül a sisakos kaméleont ajánlanám – sorolja a szakértő. – Egyébként a kaméleonoknak van talán ma a legnagyobb sikere. Sokaknak szimpatikus az állat felcsigázott farka, és a változni képes színe. Ami a köztudattal ellentétben, fogságban nem a környezetéhez, hanem az állat idegállapotától függően változik, és nem is feltétlen mindegyik fajra igaz. Sőt, még az állat nemétől is függhet.

FLEXÁRIUM, A NYÁRI HÜLLŐLAKOSZTÁLY
A természet egy picinyke szelete a terráriummal bekúszik a lakásba. Sőt, azzal kevesen számolnak, hogy a nappali hüllők jó része az év melegebb hónapjaiban flexáriumban is lakhat a kertben vagy a teraszon. A kezdő fajok között említett sisakos kaméleon például eredetileg sivatagi állatként nem is érzékeny annyira az éghajlati körülményekre, mint hisszük. Jól bírja a hűvösebb időt is. Egészen addig kint maradhat nyári lakjában, amíg az éjszakai hőmérséklet 12 fok alá nem esik. Tehát akár évi hat hónapot is szabad levegőn tölthet. A Nap fénye is jobb, mint az UV-B lámpáé. (Az állatnak a D3-vitamin beépüléséhez szüksége van természetes vagy mesterséges UV-B fényre.) A víz spriccelése, csepegtetése szempontjából is kedvezőbb a kinti levegő, jobban átszellőzik a lakhely. Ha a flexáriumon van olyan hely, ahol be tudnak repülni kisebb rovarok, az általunk adott eleségállat mellett a jószágunk még extra falatokhoz is juthat. A szakállas agáma számára pár sziklával kiépített nyári rezidencia igen jól nézhet ki. A kutyákkal, macskákkal azonban vigyázni kell, a kaméleont például kifejezetten szeretik a négylábúak elkapni. Van, aki a teknősét mindig kint hagyja, hiszen az állat már annyira alkalmazkodott a körülményekhez, hogy kitelel.

ÓVATOSAN A KEZEKKEL!
A hüllők nagy része csak nézegetésre alkalmas állat, de azért akad olyan faj is, mely kézbe vehető, csipeszről vagy kézből etethető (például a leopárdgekkó, a szakállas agáma). „Nagyon kell arra ügyelni, hogy az eleségállatos kézzel ne nyúljunk be semmilyen állathoz – hívja fel a figyelmet a terrarista. – Ha aktívan mozog egy hüllő (főleg egy kígyó), az általában jelent valamit. Ezek passzív lények, pihennek, bujkálnak, összetekerednek. Éhségre is utalhat az aktivitás. Ha az eleségállat illatát megérzik a kézen, természetes, hogy odakapnak. Ha már ettek, akkor nagy valószínűséggel nyugodtabbak is, és nem fognak odamarni. Vannak olyan fajok, melyek természetükből fakadóan agresszívek. A hüllők esetén is alapszabály, hogy az állattal való foglalkozás után kezet kell mosni, és erre a gyerekeket is meg kell tanítani.”

A cikk eredetileg a Családinfó Magazin 2019. tavaszi számában jelent meg.