Miért nem eszik az iskolában?

Sok szülőnek napi fejfájást okoz, hogy a befizetett iskolai ebéd dacára a gyerek éhesen érkezik haza. Vajon tényleg ennyire rossz a menza, vagy más áll a háttérben? Bakos Tamás több, mint 20 éve foglalkozik diákétkeztetéssel. Vele igyekszünk megfejteni az okokat.

Írta: Vágsélei Csilla Sára

A menza szó pejoratív jelzőként van jelen a magyar köztudatban. A kedvezőtlen képet a 70-es 80-as évek nem éppen színvonalas közétkeztetésének emléke táplálja, holott ma már jóval magasabb minőséget kínál a diákétkeztetés. Az évtizedes beidegződéseket azonban nagyon nehéz eltörölni. Az eredetileg is rossz megítéléssel küzdő környezetbe érkezett meg a közétkeztetési rendelet, többek között a sóhasználatot is szabályozó verziója, ami a köztudatban sórendeletként vált ismertté.

Mindezek mellett Bakos Tamás, a Bakos és Társai Étkeztetés tulajdonosa szerint, a fogyasztói társadalom is okolható a gyerekek kifordult táplálkozási szokásaiért. „A gyermekek ma túl vannak táplálva, mértéktelenül el vannak látva. A legtöbb szülő természetesen mindent meg akar adni a gyermekének, ezért hajlamos elhalmozni. Fiatalkoromban ünnepnapnak számított, amikor kólát ihattam. Manapság bárki, bármikor könnyedén hozzájut bármilyen édességhez. Gyakorlatilag, ahogy a pénz bekerül a gyerekek zsebébe már kevésbé ebédel az iskolában. Az egészséges és tápláló ételek helyett sokuk a csipszet választja. Összességében rengeteg étellel találkozik a gyermek, és azok közül mazsolázik. Utána természetes, hogy nem azok a kedvenc ételei, amelyeket nekünk kötelességünk a legjobb tudásunk szerint a közétkeztetési törvény szerint kínálni.”

„Érdekes látni, hogy annak ellenére, hogy a gimnazisták ugyanazt kapják, mint a szakközép vagy szakiskolás diákok, mégis jóval nagyobb arányban étkeznek az iskolában. Vagyis nem a minőség számít a gyermekeknél, hanem az, hogy ki milyen családi hátteret hoz magával, mit tanítanak neki otthon, mihez szoktatják és mennyire figyelnek oda rá” – hangsúlyozza Tamás. Megfigyeléseik alapján például az a gyermek, akinél otthon megszokott a házias, főtt étel, nagyobb arányban, jóízűen megeszi az iskolai ebédet is.

Beszélgetőpartnerünk hangsúlyozta, nem akar álszentnek tűnni: „Finomított pékárukat, chipseket is ehetünk, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben. A magyar gyerekek nem azért túlsúlyosak, mert egy zsúron megesznek egy szelet tortát, hanem mert sokan úgy tesznek, mintha mindennap valakinek a születésnapja lenne.” Ebédre nem lehet alternatíva sem a csoki, de a szendvics sem mindig, ahogy egy reggeli sem állhat minden nap kakaós csigából, lekváros- vagy túrós buktából.

„Mi tízórait és ebédet adunk, ezért otthon elengedhetetlen a gyermek számára megfelelő tápanyagokban gazdag teljesértékű reggeli. Az iskolában kapott étel dietetikus által kiszámított, vagyis a korosztályoknak tápanyagban és mennyiségileg is pont megfelelő. Mi az étel élvezeti értékét is figyelembe vesszük, ezért törekszünk arra, hogy finom legyen. Ez kerül a legtöbbe, hiszen ehhez jó alapanyagokra, kiváló konyhatechnológiára és nagyon jó szakemberekre van szükség. Mivel a menza olcsónak van elkönyvelve, nehéz a szülőt meggyőzni arról, hogy itt ennek ellenére színvonalas étkeztetés zajlik. Kecskemét pozitív ebből a szempontból, mert mind a két fél számára egy viszonylag korrekt árazása van az ebédnek.”

A Bakos és Társai Étkeztetésnek küldetése, hogy bebizonyítsák elsősorban a szülőknek, illetve a közvéleménynek is, hogy nem csak rossz menza létezik. Ezért szeptembertől kóstolási kampányba kezdenek. „Azon szülőket várjuk a kóstolásra, akiknek gyermekei a mi ételünket ebédelik. Bejelentkezés alapján látogathatják meg a szülők azt a főzőkonyhát, amely az ő gyermekükre főz. Egy kóstolási mennyiséget kapnak majd a menüsorból, hogy lássák és érezzék az ételeink minőségét.
A kóstolás után kikérjük véleményüket, amelyet nyilvánosan posztolhatnak – vázolja fel Tamás a kezdeményezést. – Hisszük azt, hogy ha a szülők meggyőződnek, hogy gyermekük finom ételt eszik, akkor nem adnak neki pénzt nassolni, így kontrollálva a gyermek ételfogyasztását. Sajnos van olyan gyermek, aki már a sült húst sem eszi meg, pedig azt nehéz elrontani. Ez a gyermek azt fogja mondani otthon, hogy rossz volt a menza. Ez egy borzasztó elbeszélés egymás mellett és rengeteg ételhulladék gyűlik így össze, amely nekem is, és a keményen dolgozó szakácsoknak is fájó pont.”

Tamásék idén először a felnőtt étkeztetésbe is belekezdtek. A dolgozók, illetve a nyári táborozó gyerekek is ugyanazt a menüt kapják, mint az iskolások, az ételhulladék azonban elenyésző. Véleményük szerint ez bizonyítja, hogy elsősorban nem az étel minősége az, ami miatt a gyermekek nem szívesen ebédelnek az iskolában. A szülők és gyermekek hozzáállása az egyik legfontosabb tényező ahhoz, hogy a menza megítélése pozitív irányba változzon, a gyermekek helyesebb táplálkozásának érdekében.

A cikk eredetileg a Családinfó Magazin 2018. őszi számában jelent meg.