Iskola, különóra – hogyan és mennyit?

Kisiskolásként én még félve mondtam, hogy korrepetálásra járok. Szégyenérzet társult a különórához, hogy lassabban tanulok olvasni és a számok sem a barátaim. Manapság már a jó tanulók is különórákat vesznek. Kovács Judit magántanár segítségével utánajártunk annak, hogy mikor érdemes segítséget kérni, és hogyan vegyük rá a mai generációt a tanulásra.

Írta: Vágsélei Csilla Sára

Kovács Judit már tizenkét éve segíti magántanárként a gyerekek napi felkészülését. Egyre fiatalabb, a jegyei alapján jó tanuló diákot hoznak hozzá főként angolra és matekra. Közülük sokaknak az értő olvasással és az alapműveletekkel is meggyűlik a bajuk, amelyek pótlása fontos a későbbi tanulmányok miatt. Sok ötödikes jár hozzá a felső tagozat új elvárásai miatt. Elmondása szerint napjainkban nem csak a gyerekek mások, a tankönyvek és a tananyag is. Egyre több lexikális tudást várnak el a diákoktól, ugyanakkor a logikus gondolkodásra is szükségük van. „Ha a leckék mindig a diákok számára is egyértelműen, érthetően, logikusan egymás után következnének és mindent a kellő mélységben tanítanának, akkor önállóan és szívesen tanulna minden gyerek. A többségük viszont nem látja át az egymásra épülő lépéseket. A szüleiknek nem mindig van idejük a közös tanulásra. Ezért van annyi gyereknek szüksége segítségre” – mondja Judit.

Célok, dicséret és játék
Hogyan vegyük rá a gyerekeket a tanulásra? Főként az alsó tagozatban beválhat, ha játékos feladatokat adunk nekik. Játsszunk boltost, hogy gyakoroljuk a matematikát. A másik fontos dolog, hogy a gyereknek legyen célja a tanulással. Ha a téma hasznos neki, akkor egyszerű a célkitűzés, ha nem, akkor találjunk egy célt. „Én mindig őszintén megmondom a tanulónak, hogy tényleg vannak anyagrészek, amiket szinte biztos, hogy nem fog használni a hétköznapi életben. De ez is rajta van az úton, amin mennie kell” – emeli ki Judit. Fontos, hogy a cél legyen reális. Ne legyen túl távoli, túl nagy, de túl kicsi sem, vagy olyasmi, amit egyébként is megkap. Judit figyelmeztet, hogy ne csak drága tárgyak megszerzésével ösztönözzük. Ő jutalompecséteket ad, amelyekből, ha tíz kigyűlik, akkor a gyerek pl. plüssmacit kap. Felsősök is szívesen küzdenek az apróságokért. A dicséret nagy motiváló erő. A szülők sokszor természetesnek veszik a jó eredményt, és csak a rossz jegyekre reagálnak. A gyerek boldog, ha elismerik. Dicsérjük meg, ha tényleg jól teljesít! „Sokszor a nem tanulás hátterében az áll, hogy nem kap kellő figyelmet és dicséretet otthon a gyerek. Volt olyan szülő, akinek azt mondtam, hogy mostantól nem fogadom a gyerekét, mert apára és anyára, otthoni figyelemre van szüksége, nem rám.”

Honnan tudjuk, hogy baj van és mikor van szükség magántanárra?
Judit több jelre is felhívja a figyelmet. „Az első jel az, ha a gyerek saját magához képest ront, vagyis beesik pár rossz jegy. Nem kell pánikba esni, de vizsgáljuk meg, hogy mi okozta! Röpdolgozat, témazáró, hiányos felszerelés vagy hiányzó lecke? Ha röpdolgozat, akkor a diák nem rendszeresen tanul, hanem kampányszerűen a témazáróra, így nincs maradandó tudása. A másik jel az, ha a tanulási hajlandósága csökken. Lehet, hogy szerelmes vagy csúfolják. Beszélgessünk vele! Ha mégis tanulási probléma áll a háttérben, és pár hét alatt nem tér vissza a korábbi teljesítményéhez, akkor érdemes magántanárhoz vinni. Ne várjunk fél évet! A tanulók meg akarnak felelni, és többnyire meg akarják érteni a leckéket, ám sokszor nem tudják pontosan megmondani és megkeresni, hol akadtak el. Ha túl sokáig várunk, hogy szakemberhez forduljunk, talán túl nagy lesz a lemaradás, és több idő kell majd arra, hogy pótoljuk a hiányosságokat. A szülő nem szaktanár, nem mindig tudja, mit, mennyit, hogyan gyakoroljanak, vagy hogyan magyarázzon el valamit, és ez a jó tanulóknál is előfordul. Ők főleg azért jönnek, mert már alsóban is komoly céljuk van: hat-, nyolcosztályos gimnázium vagy egyetem. Sok szülőnek hajszálpontos elképzelése van ilyenkor a fia, lánya jövőjéről. Ennek realitása attól is függ, hogy a gyermeke mit szeretne, mire képes, mire hajlandó, illetve mennyi pénz van minderre” – hangsúlyozza Judit.

A jó magántanár
„Az, hogy nem megfelelő a tanár, pár héten belül vagy az első pár számonkérésig kiderül, ha rendszeresen járnak hozzá. Ha javul az eredmény, folytassuk, ha viszont hónapokig sem változik, akkor lehet, hogy a tanár nem találta meg a közös hangot, a jó módszert. Lehet, hogy a diák nem őszinte a magántanárral a feladatokat illetően, esetleg lusta. Amit a különórán megbeszéltek, nem nézi át még otthon, pedig sok esetben kellene. Egy óra alatt nem lehet megtanulni egy egész témát, vagy 2-3 leckét – figyelmeztet Judit. – A jó tanár szigorú, következetes, ragaszkodik a jó teljesítményhez, és hozzásegíti ehhez a tanulóit. Ne féljenek a szülők a szigortól. A tanárnak elég keménynek kell lennie ahhoz, hogy átsegítse a gyereket azon, amitől fél. A szülők is merjenek valamilyen szinten szigorúak lenni.” A gyerekek kisebb csoportokban és egyénileg is járhatnak magántanárhoz. Valakit motivál a csoportmunka, és jobban teljesít, mint egyénileg.

Mennyit és meddig?
Judit szerint, ha a gyerek elég gyors a tanulásban, céltudatos, önálló és fegyelmezett, akkor nem feltétlen szükséges évekig magántanárhoz járni. Ha nem maximálisan önálló, és a szülő nem tud vele hetente 2-3 alkalommal foglalkozni, de jó gimibe szeretne kerülni – elkél a különóra. Sokszor nincs baj a tanulási szándékkal, az eredményekkel, a gyerekeknek esetleg csak megerősítésre van szükségük. „A heti egy óra csak szinten tart, a heti kettő órával már tudunk készülni az aktuális leckére. Mindennap különórára járni csak kampányszerűen kell, ha tényleg vészhelyzet van. Például másik iskolába kerül a diák, pótvizsgára készül, vagy tanulószobás szeretne lenni. A magántanár viszont nem pótolja a szülőt. Sok gyereknek az a baja, hogy nem tudja elmondani a gondjait, mert nincs rá idő vagy alkalom. Próbáljunk lehetőséget találni a beszélgetésekre.”

Fontosak a korlátok
„Sok szülő nem mer, nem akar vagy nem tud korlátokat szabni és azokat betartatni a gyerekekkel. Sajnos gyakran tapasztalom, hogy néhányan túlzottan kiszolgálják a gyereket. Mindent megcsinálnak helyette, amire pedig már képes lenne. Persze segíteni akarnak, hogy tehermentesítsék, és neki csak a tanulással kelljen foglalkoznia, de ez sokszor visszafelé sül el, mert a gyerek így sokkal később lesz önálló – meséli Judit. – Fontos még, hogy ne kapjon meg mindent teljesítmény nélkül, mert nem lesz célja, amit munkával elérhet, így a tanulási motiváció is csökkenhet. Nemcsak egy tárgy lehet cél, hanem akár a közös kirándulás, nyaralás, koncert is. Ami viszont igazán motiválhatja a tanulót az életben, az saját maga. Legyen olyan célja, ami az övé, amiről elhiszi, hogy képes elérni, amiért küzdeni is hajlandó.”

Tippek az egyenletes teljesítményért

• Pontos füzetvezetés az iskolában
• Írás, értő olvasás, alapműveletek valódi tudása
• Leckefüzet-vezetés (felsőben is)
• Rendszeres tanulás (nem csak akkor, ha másnap dolgozat lesz)
• Rend az íróasztalon és a könyvek között
• E-napló rendszeres figyelése (heti 2-3 alkalom legalább)
• Gyakorló feladatok kérése az iskolai tanártól (probléma esetén)
• Ötödikben fokozott figyelem
• Csak saját magához mérjük a gyermeket!

A cikk eredetileg a Családinfó Magazin 2018. őszi számában jelent meg.